A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920

Az átélt izgalmak után a lakosság némi megnyugvással fogadta jelenlétüket. Kiadott közleményében a román katonai parancsnok, Maicanescu alezredes is azzal indokolta bevonulásukat, hogy „a családot, a vallást, a munkát, a vagyon és életbiztonságot a közelmúltban gonosztevő terroristák, akik előtt semmi sem szent, veszélyeztették”. A lakosságot nyugalomra, a város vezetőit és a közigazgatási hatóságokat tevékenységük folytatására hívta fel. A fegyverviselést engedélyhez kötötték, egyéb esetben elrendelték a fegyverek beszolgáltatását. Éjszakára változatlanul kijárási tilalmat írtak elő. A várost csak a Direktórium által kiállított és a parancsnokság által láttamozott igazolvánnyal lehetett elhagyni.4

A románok tehát egyelőre helyén hagyták a Direktóriumot, a vörös zászlót sem távolíttatták el a városháza ormáról. Engedélyezték a szokásos heti pártnapok megtartását, és május 1-je nagy gonddal előkészített megünneplését is.

A proletariátus nemzetközi ünnepén 15-20 ezer fős, a helyzethez illően mindvégig komoly és fegyelmezett tömeg vett részt. A Szabadság térről vörös zászlók alatt, a Marseillaise-1 énekelve vonultak fel a Kossuth térre, ahol - hogy az előadókat hallani lehessen - négy, orgonavirággal beborított pódiumot is felállítottak. A szónoklatok akörül forogtak, hogy a proletárdiktatúra egyelőre elbukott, a kommunistákkal szövetkezés - amelyet terror alatt tettek ők is - nem volt célszerű, de csüggedésnek nincs helye, mert eljön az igazi május a világ összes proletárja számára, a csupán a munkát ismerő tiszta szocializmus.5

A megszálló csapatok erdélyi főparancsnoksága a Tiszáig megszállt, hadműveleti területté nyilvánított területen utóbb teljesen eltiltotta a fegyverviselést. A helyi parancsnokság intézkedése folytán a nemzetőrség 5-én feloszlott, a fegyvereket beszolgáltatták. A városban tartózkodó, a volt osztrák-magyar hadseregben szolgált tiszteket és tiszthelyetteseket jelentkezésre szólították fel, majd 13 tisztet Romániába internáltak.6 A román hadsereg, miután a Tisza vonalán megvetette a lábát, és óvintézkedéseket foganatosított egy esetleges fegyveres zendülés ellen, egyik napról a másikra végrehajtotta az antant által is kívánt polgári restaurációt. A katonai parancsnok, Vojna kapitány május 7-én megjelent a városi tanács ülésén, informáltatta magát a helyi közigazgatási viszonyokról, és feloszlatta az itt így alig 47 napot megélt proletárhatalom helyi szerveit. A Földműves, Munkás- és Katonatanács helyébe a régi törvényhatósági bizottság lépett, a Direktórium teendői visszaszálltak erre és a főispáni hivatalra, a Tanácsköztársaság alatt felállított hivatalok ügykörét a tanács megfelelő ügyosztályai vették át. A hivataloknál megszűnt az úgynevezett bizalmi férfi rendszer. A főispáni teendők ellátásával a parancsnok Medveczky Imre helyettes polgármestert bízta meg.7

4 Népakarat, 1919. máj. 1.

5 Vásárhelyi Proletár, Vásárhelyi Vörös Újság, 1919. máj. 3.; Népakarat, 1919. máj. 7.

6 Vásárhelyi Vörös Újság, 1919. máj. 6, 23.; CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.) II. 2582, 3457/1919.

7 CSML HL Hódmezővásárhely város főispánjának iratai (a továbbiakban: Főisp. ir.) 48/1919.; Vásárhelyi Friss Újság (a továbbiakban: VFÚ), 1919. máj. 8, 10.

140