A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története
ben.46 1939-ben 441 női beteg részesült gyógyintézeti kezelésben, 140 gyógyultan távozott, 215-nek javult az állapota. Halálozás nem volt. A Vékony József által tett alapítvány kamataiból két földműves leányán kívül még hat fő részesült ingyenes ellátásban. 1940 májusában az elkészült új épület falára a Szanatórium Egyesület tagjai márványtáblát szereltettek fel elnökük, Soós István tevékenységének megörökítésére, iránta érzett hálájuk és elismerésükjeiéül.47 Meglepő módon a vásárhelyiek kis létszámban keresték fel a szanatóriumot gyógyulás céljából, viszont annál több jelentkező volt az ország más területeiről. 1941-ben összesen 1100 beteget (41 610 ápolási napon) kezeltek a szanatóriumban, mely napi 114 fős beteglétszámot jelentett. A betegek átlag 6 hetet töltöttek el a szanatóriumban, ahol a napi ápolási költség az OTI által beutalt betegek részére 6 pengő 20 fillérbe, a magánbetegeknek 7 pengőbe került, amelyet egy év múlva kénytelenek voltak egyöntetűen napi 9 pengőre emelni.48 Másfél évi szünet után, 1946. március 3-án a Szanatórium Egyesület 233 tagja közül 90-en jelentek meg az összehívott közgyűlésen. Fáry Béla alelnök ismertette Molnár Erik népjóléti miniszter levelét, melyben az újra megnyíló tüdőszanatórium műszereinek pótlására és a Szanatórium Egyesület anyagi segítésére tett ígéretet. A felszólaló Karácsonyi Ferenc főispán az intézet élelmiszerellátásának folyamatos biztosítására és 200 lepedő beszerzésére vállalt személyes garanciát. Hernádi Mihály városi tiszti főorvos a tüdővész elleni védekezés fontosságáról beszélt, mert a tüdővész itt, az Alföldön szedte a legtöbb áldozatot. Erdei István nemzetgyűlési képviselő egy 3 tagú bizottság felállítását javasolta, amelynek feladata lesz előterjeszteni a szanatórium jövőjét minden tekintetben biztosító vezetőség összeállítását. Erre azért van szükség, indokolta javaslatát, „mert a fejlődést, az átalakítás szelleméhez kell idomítani, s ezért olyan tisztikarra van szükség, mely a Szanatórium Egylet munkásságát széles területre fogja tudni vinni”. Oláh Mihály - szintén nemzetgyűlési képviselő - felszólalásában azzal érvelt, hogy szükség van az új vezetőségre, „mert a régi nem biztosít olyan irányú működtetést, ami a mai időkben kívánatos lenne”.49 Az új vezetőségre előterjesztett listát a jelenlévők elvetették, 57 szavazattal a Független Kisgazdapárt által beterjesztett „ellenlistát” fogadták el. „Kétségtelen, - írta a helyi lap - a tisztikar megválasztásakor történtek hibák. A megállapodást sem a hivatalos, sem az ellenzéki listára vonatkozóan megközelítően sem tartotta be senki sem. Nem tudjuk, kik készítették a listát, de azt tudjuk, hogy egyikmásik párt ebbe nem volt beavatva, pl. a Kommunista Párt, kiknek a táborából szedi legtöbb áldozatát ez a betegség. Szanatórium Egylet tisztikara és tagjai semmiféle anyagi előnyt nem élveznek az Egyesület irányításában való közre4<’Uo. 1939. ápr. 28. 47 Uo. 1940. jül. 2. 4S Népújság, 1942. május. 23. 49 Vásárhely Népe, 1946. márc. 5. 121
