A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története

Gaurennszki Géza pénztári tagoknak szanatóriumi tartózkodási ideje f. hó 30-án lejárt. Zárójelentésük nevezett napra kitöltetett és vasárnap reggel kellett volna az intézetet elhagyniok. Ok avval a kéréssel fordultak hozzám, hogy 29-én este hagyhassák el az intézetet, mert az éjjelt Hódmezővásárhelyen akarják tölteni és a városból a hajnali filléres vonattal utaznának Budapestre. Nyílván avval a célzattal, hogy az ily módon megtakarított útiköltség egy részét a maguk javára fordíthassák. A kérésüket megtagadtam. Ok ellenzésem dacára 29-én éjjel elhagyták az intézetet...”36

A kútvölgyi szanatóriumban, megtiszteltetést jelentett egyaránt orvosnak, ápolónak, ha ott dolgozhatott. 1933-ban Nagy Erzsébet és Tóvízy Erzsébet Budapesten dolgozó ápolónők kolleganőjüktől hallották, hogy a kútvölgyi gyógyintézet ápolónőket keres felvételre. Jelentkezés céljával levélben keresték meg a főorvost. Weisz Adolf közölte a jelentkezőkkel, hogy csak egyiküket tudja alkalmazni. Az intézmény hírnevére és az ottani magas szintű szakmai munkára való hivatkozással mindkét jelentkező tevékenységéről a döntés előtt részletesen érdeklődött azok munkahelyein. Nagy Erzsébet 1918. július 1-jétől 1923. április 15-ig a vásárhelyi kórház szemosztályán dolgozott. Pásztor Imre osztályvezető főorvos így nyilatkozott: „hivatását kiváló rátermettséggel, önfeláldozással legnagyobb megelégedésemre mintaszerüleg látta el”. 1923. május 1-jétől 1927. augusztus 1-jéig a szegedi Ferenc József Tudományegyetem belgyógyászati klinikáján laboránsnőként dolgozott. „Tisztaság és rendszeretete, megbízhatósága, tanulékonysága által munkakörében igen jó munkaerőnek bizonyult” - írta róla dr. Jancsó Miklós. 1927. augusztus 20-tól 1929. szeptember 15-ig a Postás Kórházban ápolónőként dolgozott. A kórház igazgató-főorvosa ügyességét, megbízhatóságát és rendszeretetét dicsérte. 1932. július 1-jétől 1933. április 1- jéig ápolónőként munkájával a Mátrai Szanatóriumban a legnagyobb elismerését érdemelte ki Ferencsik Andor igazgató-főorvosnak.

Tóvízy Erzsébet 1926. augusztus 1-jétől 1929. július 1-jétől ápolónőként dolgozott a Debreceni Tudományegyetem bőrklinikáján. Keiber Ede egyetemi tanár szerint jól használható munkaerőnek bizonyult. 1929. július 15-től 1930. augusztus 1-jéig a miskolci járvány kórházban dolgozott ápolónőként, ahol hivatását lelkiismeretesen és nagy szorgalommal látta el Robert Miklós kórházi főorvos igazolása szerint. 1930. augusztus 3-tól 1931. augusztus 1-jéig műtős volt a veszprémi kórház sebészeti osztályán, jövendő főnökének melegen ajánlotta Czukrász Aladár kórházi főorvos. 1932. július 1-jétől 1933. április 1-jéig ápolónői munkájával a Mátrai Szanatóriumban ő is maradéktalanul kiérdemelte Ferencsik Andor igazgató-főorvos legnagyobb elismerését.

Mivel mindkét jelentkező ápolónőről dicséretekkel teli információt adtak volt főnökeik, a döntést sajátságos módon rájuk bízta, az alábbi válaszlevélben: „Hivatkozással levelükre, felkérem, hogy egyikőjük, ki a jelzett ápolónői állást el36 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), A Hódmezővásárhely-Kútvölgyi Szanatórium iratai (a továbbiakban: Kv. Szán. ir.), 254/1933.

117