A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története
magában foglaló épület felépítése, amelynek költségét 5 éven át a város fizeti évenként 1000 aranykoronánként, a hiányként mutatkozó 5000 pengőt pedig államsegélyként igényli meg az Egyesület. Az augusztusban megtartott gyűlésén határozat született az ágylétszám további emeléséről is, 32-ről 40-re. A téli és nyári ebédlőpavilonok felépítésére Kóti Lajos kapott megbízást. így az eddigi ebédlőből egy 10 ágyas betegszoba lett kialakítva, az új pavilon társalgójába a betegek szórakoztatása céljából rádiót vettek, amely 640 pengőnél nem kerülhetett többe! 1929-ben a földszintes épületre való emeletráépítés terve a népjóléti minisztérium pénzügyi segítségével megvalósulni látszott. Három építőmester is jelentkezett az emeletráépítési munkák elvégzésére, közel azonos költségek megjelölésével (91 600 - 87 600 - 83 700 pengő). Ezek az összegek nem tartalmazták a vízbeszerelési munkákat és a melléklépcső megépítését. A villanybeszerelési munkák jelentős része Kalmár Zsigmond rostagyáros segítségével az előző évben már elkészült. Az emeletráépítés összes költsége a belső munkákkal együtt 100 ezer pengőt igényelt. A 70 fővel megnövekvő beteglétszámhoz viszonyítva - az egyesület vezetőségi tagjainak egy része szerint - a 100 ezer pengős költség sok. Megoldást a befásított három és fél kát. hold terület közepén 30 beteg ellátására építendő új pavilon jelentene. Az épület felépítésére - a víz- és villanybeszerelési munkák kivételével - a Térjék Sándor és Tsa cég 22 533 pengő összegért vállalkozott. Ha felépül az új pavilon, építeni kell mellé ún. kiszolgáló épületeket (fáskamrát, mosókonyhát, ruhaszárítót), így 40 000 pengőre „rúgna” a szükséges pénzösszeg. Sikerült meggyőzni a választmány tagjait, az új pavilon építése mellett döntöttek, az emeletráépítés lehetőségét elvetették. Május 6-án, a társadalombiztosító segítségével megindult az építkezés, a kútvölgyi gyógyintézet elindult a modern intézetté válás irányába. Intézményével a város évtizedekkel előzte meg korát. A 40 ágyas szanatórium alig tudta elhelyezni a betegeket, néha 90 beteget is ápoltak. Sokszor fel kellett használni ideiglenesen az ebédlőt is kórteremnek. Július 23-án adta át Kóti Lajos építőmester a 30 beteg befogadására felépült új pavilont, melynek fűtése melegvízzel történt. Most már 72 beteg gyógyítására vált alkalmassá az intézet.12 Baksa Imre építőmester a melléképületeket, nem tudta határidőre átadni (június 23-ra), mivel a nagy esőzések miatt a vályogvetést csak többszöri megszakításokkal tudta elvégeztetni, a száradás is sok időt vett igénybe, így július 15-ére készült el. Az országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozó magas szintű betegellátás következtében fellendült a betegforgalom. Az Országos Társadalombiztosító Intézet az ország minden tájáról küldte a gyógyulni vágyó betegeket. Sokan jelentkeztek gyógykezelésre személyesen, vagy levélben. Ezekből a levelekből kiolvasható a szanatórium mindennapi életének gondja, baja, öröme, bánata, a dolgos mindennapok ezernyi problémája, melyekre a gyógyító munka mellett megoldást kellett találni. Egyik gyógyult betegük az alábbi levelével kereste meg 32 Uo. 1929. júl. 5. 108
