A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története

si díj egy negyedév elteltével, augusztus 1 -jétöl mindkét kategóriában 20 koronával emelkedik személyenként.21

Hódmezővásárhely szerény keretek közt, 20 ággyal működő, büszke, szép alkotásának betegei és ápolószemélyzete nagy ünnepséget rendezett 1922. március 15-ének tiszteletére, amelyen szép számmal vett részt a város vezetősége. A Himnusz eléneklése után (melyet minden beteg énekelt) a Nemzeti dalt Prágai Béla szavalta, az Úton című elbeszélést Molnár Erzsébet mondta el. Tompa Mihály Gólyához című versét Márközi József, a Nagy magyar télben címűt Szilvássy Zsuzsanna szavalta. Ezt követte az Ébredj ha tudsz című vers (Kvak Antal), majd az Örüljetek (Fazekas Anna). Kuruc dalokat énekelt Szentesi József, majd újra költemények következtek: Kik voltak a honvédek? (Lőwi Rudolf), Székely úton (Hild József) és az Aradi vesztőhelyen (Prágai Béla szavalta). Molnár Sándor szólóban hegedűszámokat adott elő. Jelenlevők az előadás befejeztével közösen elénekelték a Szózatot.22

1922-ben már az év kezdetén világossá vált: a téli hónapokban csak úgy lehet működtetni a szanatóriumot, hogy a szükséges tüzelő, burgonya, zsír, cukor, zöldségek stb. beszerzéséhez 5 millió koronára lesz szükség. Az OMP a kért összeg megelőlegezését nem vállalta fel, így kénytelen volt az egyesület az államhoz fordulni segélyért, ahonnan 50 000 korona meg is érkezett. Nagy nélkülözések között, jószívű adakozók 400 ezer korona kamatmentes kölcsönének segítségével a szanatórium átvészelte a telet, de minden tartalékát felemésztette. Nyilvánvaló volt, hogy az 1923-as év 14—15 ezer korona költséget igénylő téli időszakának a szanatórium nem vághat neki. Ezért 1922. október 16-án bizonytalan időre bezárt az intézmény.23

Pár hónap elteltével, 1923. január 20-án dr. Szappanos Mihály magyar királyi egészségügyi főtanácsos közgyűlési felszólalásában azt fejtegette, hogy „most mindenkinek hallani kell a segélykiáltásokat a szanatórium után, ahol szerényen, zajtalanul folyt az élet, ahol jó és szép eredmények születtek, melyeket azért ismernek kevesen, mert a szerény természetű vezető orvos nem állt ki velük dicsekedni, nem vitte ki ezeket a piacra. Megszűnt a szanatórium, pedig tüdőbetegek ma is szépszámmal előfordulnak. Nekik nagy szükségük van a szanatóriumra, mely tiszta levegőt biztosít a betegek számára éjjel-nappal egyaránt, ami éppen tisztaságánál fogva válik ellenségévé a bajnak, mikor annak mérgét elpusztítja. Megtanítják a betegeket ezek az intézmények a helyes életmódra, és egyúttal az éppen olyan viselkedésre a természet erőivel szemben, amiknek birtokában ezután az élet meghosszabbítás rájuk nézve elérhető és biztosítható. Az orvosság és a helyes táplálkozás szüli meg, hogy a test az erő birtokába jut, és azzal győzi le a birtokában lévő nyavalyát biztosan és véglegesen. Mindössze 25

21 Uo. 1921. ápr. 15.

22 Uo. 1922. inárc. 19

22 Uo. 1923. okt. 16.

104