A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
töl óvó magatartását.73 A két, végül elengedett nőt, Borsi János direktóriumi tag és Gazos Sándor feleségét férjük helyett tartóztatták le.74 A kivégzettek közül egyedül Vékony Jánosról tudott, hogy fegyvert fogott a románokra.75 A zsebében talált iratok alapján egyetlen vöröskatona személyazonosságát lehetett megállapítani, a 27 éves, Kunszentmártonra való Galsi Istvánét. Az ismeretlenek közt lehetett Hevesi Tóth Gábor 19 éves földműves napszámos, aki Törökszentmiklósról 1919. április 23-án vonult be mint vöröskatona a 68. gyalogezredhez, s halála helye az őt utólag holtnak nyilvánító bírósági végzés szerint „Hódmezővásárhely környéke, mint románok elleni hadműveleti terület” volt.76 Kovács János csatomaör 1954-ben írt levelében megemlítette, hogy „sajnos 9 emberem el is pusztult a városban”. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóján a megyei sajtóban mások mellett megszólaltatott szegedi veterán, Ecsedi Gézáné elmondása szerint „a Bauer-malomban egy vörös katonaegység bent rekedt. Nem volt élelmük, nem tudták hová, merre mehetnének. Múltak az órák, s ők csak kémleltek kifelé, miközben egyre fogyott a remény a menekülésre, hiszen sűrűn-sürün cirkáltak a fehér román járőrök. A biztosabb helyen levő vörösök parancsnoka Zsarkó János százados merész tettre szánta el magát. Csinos fiatal unokahúgával élelmet és üzenetet küldött a malomba. Elindult a lány majd visszatért.”77 Ő maga a visszaemlékező, az akkor 21 esztendős helybeli Bodó Julianna, egy városi altiszt leánya volt. Az exhumálásról szóló beszámolók egyike 55, a másik viszont csak 50 koporsót említ, ennyit is indokoltak az előzetes ismeretek. Az unitárius lelkész krónikájában az olvasható, hogy „a szerencsétlen lemészárolt emberek egy részének holtteste bekerült a különböző temetőkbe, a másik része ott porlik a Kutasi-útfélen”.78 A városban lévő hősi sírokról az 1923-ban összeállított kimutatás a görögkeleti temetőben egy külön sírban egy ismeretlen magyar, és egy közös sírban két ismeretlen magyart említ „1919. mint vörös katona kivégzés folytán” megjegyzéssel. A két sírt - szemben az itteni idegen nemzetiségű hadifogoly és román katonai sírokkal - fejfa nem jelöli, a helyük viszont pontosan 73 „Neve összeforrott a vásárhelyi szocialista mozgalommal. De nem azzal, mely a rettenetes időt szülte, hanem azzal a mérsékelt iránnyal, mely munkával keresi a boldogulást. Mikor a vörösvilág első napja újból felvirradóban volt, ott volt a Szarvasban, s mikor a burzsujok ellen hangok emelkedtek, kérte a gyűlést, hagyjon fel a bosszúállással! Mikor elvitték, a tanács közbenjárására kegyelmi futár ment utána. Késő volt. Mint mondják, énekelve halt meg.” VRÚ, 1919. aug. 5. 74 CSML HL A Hódmezővásárhelyi Direktórium ir. 263/1919.; VRU, 1919. júl. 31.; aug. 5. Gazos Sándor az 1918. nov. 1-jén helyben megalakult Nemzeti Tanács 12 tagú végrehajtó bizottságának egyik szociáldemokrata tagja volt, többek közt Posztóssal és Borsival. 75 VRÚ, 1919. júl. 31., aug. 3. 76 MN, VRÚ, 1919. aug. 7.; HAK: Halotti anyakönyv 604/1960. 77 CSMH, 1969. márc. 21. Az említett malom a későbbi mérleggyár régi épülete. - Levéltári utalás arra van, hogy a románok felnyittatták a város Mártély felé eső szélén, a Damjanich utca külső részén álló József-malmot azzal az ürüggyel, hogy ott gépfegyverek vannak elrejtve, és onnan 3 ezer db zsákot elraboltak 120 ezer korona értékben. CSML HL Tan. ir. II. 1520/1919. 78 MN, 1919. aug. 7.; FH, 1920. júl. 29. 76
