A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

ciójáról, Csemi fényképész feleségének tulajdonította apja szerencsés szabadulását. Az asszony a kivégzés előtti napon átment hozzájuk és határozott ígéretet tett arra, mondván, hatalma van Bcrényi fölött, de arról nem beszélhet. Ott volt akkor is, amikor a több sebből vérző Posztóst Berényi hazaszállította és Nagy Gézával együtt saját kezűleg adta át családjának.54

A menet elindulása láttán a hitfelekezetek lelkészei, habár szigorúan meg volt tiltva a gyülekezés, a református egyházi hivatalban kérvényt fogalmaztak, melyben megbocsátást és irgalmat kértek a félrevezetett lakosoknak és a sokat szenvedett város számára. Barabás István unitárius lelkész beszámolója szerint a papok - papi omátusban, páran azonban csak polgári öltözetben - a régi gimnáziumból háromnegyed 11-kor felmentek a városházára. A rendőrségi levéltárba utasították őket. „Az ajtóban egy kis vakarcs tiszt állt, aki roppant proletár hang- súlyozással azt mondta: na tán temetés lesz, hogy ennyi pap jön ide. Tiszta magyar kiejtéssel beszélt. O volt ama bizonyos Berényi hadnagy... A teremben már ott volt pár rendőrtisztviselő társaságában Csáky Lajos főügyész, az akkor gyengélkedő Soós István polgármester helyettese. A kiállott izgalmak után sápadtan, fáradtan... Egyszerre csak belejt a főkapitányi hivatal felől egy nyúzott képű (borotvált arcú - M. I.), hosszú sörényű, kifestett képű »római« főhadnagy. ...a hozzá intézett kérésre kijelentette, hogy azok számára, akik fegyvert fogtak az ő katonáira - nincs kegyelem!” A kérésnek azon részére, amelyben a város lakosságának kímélését kérték, nem felelt. Azt megígérte, hogy a kérvényt illetékes helyre eljuttatja.55

Szemtanúk elmondása szerint a 40 katonától kísért csoport délelőtt 10-11 óra között érkezett meg Nagy Dezső orvosnak az Orosházára vezető Kutasi út mellett, a körtöltéstől nem messze lévő villaszerű tanyájára. Három személyt mindjárt elővezettek és a többiek előtt agyonlőttek. A nagy csoportot előbb leterelték a kertben lévő lakás pincéjébe, később azután felállították őket a tanya előtti téren, s a vállon hozott gépfegyverrel és puskákkal 15 lépésnyi távolról lőni kezdték. Mindez Nagy Dezső mezsgyéje mellett, Vékony József földjén történt. Két nő is volt a foglyok közt, őket végül elengedték. Borsiné a sajtónak

1945-ben eljuttatott levelében akként emlékezett, hogy még a pincében is ütöt- ték-verték az embereket. Később - miképp László Jenő is tudta - tízesével olvasták fel őket. Ezek mindegyike üzent haza és elbúcsúzott; sírva panaszkodtak, hogy családjuknak nem lesz többé kenyérkeresőjük. Akinek a nevét szólították,

54 POSZTÓS 1962.

55 FH, 1920. júl. 28, 29. A kérelem szövege: „A legfőbb román kir. katonai parancsnokságnak. Székhelyén. A részvét és szeretet nemes érzelmeinek felkeltése és ebből kifolyólag az irgalom és könyörület szent erényeinek gyakorlása által megbocsátás végett bátorkodunk kérelemmel járulni a legfőbb román kir. katonai parancsnoksághoz. Úgy a félrevezetett szerencsétlen lakostársaink, valamint sokat szenvedett városunk érdekében azzal a tiszteletteljes kérelemmel..., hogy egyrészt az egész város összes lakosságával szemben legyen könyörületes, másrészt a város letartóztatott és esetleg a jövőben letartóztatandó lakóival szemben úgy az ítélet meghozatalánál, valamint a már kiszabott büntetés végrehajtásánál - amennyiben az emberileg lehetséges - irgalmat és kegyelmet gyakorolni méltóztassék. [...] a város összes hitfelekezetének lelkészei...”. FH, 1920. júl. 27.

70