A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

szolgáltatja be azonnal, azt a város piacán agyonlövik. A város területét csak a parancsnok engedélyével volt szabad elhagyni. A középületeket román katonák tartották megszállva, azokra ki kellett tűzni a román zászlót. És - az egykori krónikás szavaival élve - „kezdetét vette a vörösek üldözése”.38

Még a románok kivonulásának napján, július 20-án délelőtt megjelent a városházán egy bozontos fejű, 24—26 évesnek látszó személy, aki magát Berényi Lászlónak nevezte. A helyettes rendőrkapitány által felvett jegyzőkönyvben annyi áll, hogy olasz fogságból hazatérvén nem jut irodai munkához és Kassára sem térhet vissza, ezért némi segélyt kér. Az utóbb készített hivatalos jelentés szerint kassai születésű, magyar hadseregbeli tiszthelyettesnek vallotta magát, aki olasz fogságból szökött, és két hónap óta a vásárhelyi tanyák közt bujdosik a románok elől, s miután mintegy 4 ezer korona készpénze elfogyott, segítséget kért. Személyazonosságának igazolására hivatkozott az éppen ott lévő Nagy Géza fényképészsegédre és annak nejére. A városi tanács másnapi ülésén a Kassára történő utazásának fedezésére 100 K segély utalványozásáról határozott azzal, hogy ezen összeg megtérítése iránt Kassa polgármesterét megkeresi.39

Az elkövetkező drámai napok kulcsfigurájává váló Berényi, aki végzettsége szerint állítólag okleveles gazdász volt, 22-én már román tiszthelyettesi, egy-két nap múlva pedig már hadnagyi egyenruhában intézkedett. A Ferenc József sugárúton a Weisz-féle házban (később a tisztiklub épülete) lakott, s annak kapujára a „Vásárhely város rendőrparancsnoka” feliratot ragasztotta ki. Fegyverekkel felszerelkezve egy sárga fíákeren, vagy, hogy jobban imponáljon, kivont karddal lóháton járt, mögötte kocsin román fegyveres katonák. Állandó kísérője volt a szegedi származású, 27 éves Nagy Géza. O mint rokkant katona telepedett le a városban, és Plohn József fényképésznél segédeskedett. Róla az is kiderült, hogy az orosz harctéren egy elesett bajtársa „dögcéduláját” kicserélte a sajátjával, így azután már halottként vették nyilvántartásba, miről a Szegeden lakó nagyszüleit is értesítették.40 Gravátz Ferenc rendőrfogalmazó, hírlapíró a megszállás után leírta, hogy a románok kiszaladásakor látta őt először, „a borotvált képű, csapzott sörényű, exaltált kis emberke akkor itt rekedt oláh katonákat fegyverezett le”. Egy másik írás szerint „csatlósává szegődött a beérkezett (vörös) őrsnek és ebben a minőségben rémítgette az embereket”. Berényire ekként emlékezett a

38 MN, 1919. aug. 30.; VRÚ, 1943. jún. 25. - A románok második bevonulásakor a legénység megrohanta az egész Fekete Sast, lehettek altisztekkel együtt vagy százan. Tízliteres nagy kancsókkal hordatták fel nekik a bort, de azzal nem érték be, a pincét megrohanták, megeresztették a csapot és egy 600 literes tele hordóból a bort gumicsövein hagyták folyni. A belső pincét feltörték, onnét régi palackos borokat és pezsgőket hordtak el, a konyhából élelmiszereket vittek el és húsnemüket a tűzhelyről fél fövésében. CSHL Tan. ir. II. 1520/1919.

39 A kérelmet utóbb visszavonta „Berényi hdgy rendőrségi parancsnok”. CSML HL Tan. ir. II. 3532/1919, 4047/1919. Faragó Sándor tanácsnok jelentése, 1920. dec. 31. - Közli: Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1917-1919. Szerk., a bevezetést és a dokumentumok jegyzeteit írta: GAÁL Endre. Szeged, 1969. (A továbbiakban: GAÁL 1969.) 528-530.

40 CSML HL Tan. ir. II. 4047/1919.; Vásárhelyi hicna = VRÚ, 1919. júl. 31.

66