A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
zászlóaljának géppuskás századában szolgált egykori géppuska-kezelő keserűen jegyezte le azt is, hogy „egy tiszai gátőr elárult bennünket, hogy mink vöröskatonák afféle csürhc társaság vagyunk és nem is sokan vagyunk, és a románok könnyűszerrel a Tiszába fullaszthatnak bennünket. Sajnos majdnem úgy is történt, mert hiszen minket mindenütt elárultak és kijátszottak.”16 21-én délelőtt egy géppuskás osztaggal három parasztszekér gördült a városháza elé. A hirtelen összeverődött tömeg a híradás szerint kitörő lelkesedéssel fogadta őket. A katonák az éppen ülésező tanácsnak jelezték, hogy a délutáni órákban be fog vonulni egy nagyobb csoport teljes felszereléssel és trénnel. Ezt követően a bevezető utak és a vasút ellenőrzésére géppuskákat helyeztek el a város szélén. „A makói vicinális vasút, a kövesút és az orosházai fővonal állomásrész volt a feladatom” - jegyezte le az előbbi visszaemlékező. A polgármester utólagos jelentésében az áll, hogy 21-én ismét jött 15-20 vöröskatona, akik a város keleti részén, a Kutasi út és a volt kaszámyaépület körül helyezkedtek el.17 Egy másik írás szerint 21-én reggel nyolc vöröskatona állt meg a Serház téren és kocsit kért Kalmár Zsigmond rostagyárostól, hogy a géppuskákat kivigye a város széleire. A gyáros sonkával és borral vendégelte meg őket. Beszélgetés közben kiderült, hogy mind kunsági fiúk, egyikük ismerte is Borza Lajos dévaványai tanítót, aki Borza Károlynak, a gyár társtulajdonosának volt az édesapja. Kalmár kérdésére, hogy ugye önök nem vörösek, - még kívül igen, de már belül nem vagyunk azok, felelte a patrulvezető. Délelőtt tízkor kocsira rakták a géppuskákat, és elosztották a város különböző pontjain. A Nagyállomáson még délelőtt folyamán megjelent mintegy 25 vöröskatona egy gépfegyverrel. Parancsnokuk maga elé hívatta a pályafelvigyázót, kinek parancsba adta, hogy Makó és Orosháza felé száz méteren szedesse fel a vasúti síneket. Ebből nem lett semmi, mert a pályafelvigyázó már értesült egy vasúti őrtől, hogy a román csapat már a körtöltésnél áll.18 Estére a Munkástanács gyűlést hívott egybe a Szarvasba, hogy döntsenek arról, átvegye-e a direktórium a városban újból a vezetést. Aznapi ülésén erre maga a városi tanács szólította fel a direktóriumot. Végül olyan határozat született, azzal, hogy Szentest elfoglalja és ott egyéni anyagi szükségleteit kielégítse”. FOGARASSY László: A Magyarországi Tanácsköztársaság katonai összeomlása. Budapest, 1988. (A továbbiakban: FOGARASSY 1988.) 17. 16 Dezső Lajos gátőrt, aki „sohasem rokonszenvezett a bolsevikiekkel, sőt nyíltan naplopóknak, rablóknak nevezte azokat, akik munka nélkül a másét akarják”, még 20-án elfogták a vörösök. Azzal gyanúsították, hogy elvágta a telefonhuzaljukat, és a társulat telefonján híreket adott a románoknak. Vérbe borult fejjel feküdt a csónakban, amikor 22-én átvitték a Tiszán. Sorsáról különböző rémhírek terjedtek el, amire hazaérkezésével maga cáfolt rá. Mindszentre vitték az ezredpa- rancsnokságra, majd fegyveres kísérettel Kecskemétre, ahol a katonai törvényszék fogházába zárták be. Augusztus elején, amikor már minden felbomlóban volt, az ügyész magához hívatta és közölte vele, hogy szabad, mehet haza. VRÚ, 1919. júl. 31., aug. 13. 17 VFÚ, MN, VRÚ, 1919. júl. 22.; CSML MSZMP Archívum 52. 4. Kovács János visszaemlékezése; CSML HL Tan. ir. II. 30/1920. 18 VRÚ, 1920. júl. 20. 60
