A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben

román parancsnokság július 15-én és 16-án Vásárhelyről 15 embert rendeltetett ki Mártélyra mint hajóst, 17-én 79, 18-án 52, 19-én pedig 47 munkással lövészárkot ásattak a Tiszán.4

20-án reggel futótűzként terjedt el a hír, hogy a megszálló csapatok kiürítik a várost. Hat órakor Mártély felől erős ágyúzás hallatszott. Az emberek izgatottan tárgyalták az eseményeket, és siettek a város belsejébe, hogy megbízhatóbb híreket halljanak. Őket azonban feltartóztatták, a forgalom megakadt. A tanyákról a piacra hazatérő kocsik nem mertek bejönni a városba, mert a visszavonuló csapatok minden kocsit lefoglaltak felszereléseik szállítására. A nagy sietségben a főtér sarkán, a Kék Csillag áruháznál felborult egy kocsi. Egy másik elakadt a Szent Antal utcán, a rajta levő kétmázsás disznót lelökték, rögtön vége is lett. Román katonák elszabadult lovakat hajkurásztak.5 A Kutasi úton a mellette el- száguldó kocsiból egy román tiszt mellbe lőtt egy gazdálkodót, amint az három elébe került, egymáshoz kötött gazdátlan lovat igyekezett elfogva megfékezni.6

Kilenc órára már az utolsó román járőr is távozott, csapataik a vásárhely- kutasi határrész körül foglaltak állást. Az utca forrongani kezdett, a piacról eltávoztak az árusok. A proletár asszonyok ismét piros kendőben jelentek meg. Munkásruhájukat gyorsan ünneplőre váltó vezetők intézkedtek Takács Ferencnek, a szocialista párt városi titkárának irányításával, akit közvetlenül a megszállás előtt a direktórium a nemzetőrség ideiglenes parancsnokává nevezett ki. Az éhező népnek megkezdték a románok által itt hagyott készletek kiosztását. Az itt felejtett katonákat lefegyverezték, és a városházáról eltávolították a román zászlót. Egy lelkes csoport szinte rohamlépésben hozta a vörös lobogót, annak kitűzésétől azonban a helyettes polgármester, Csáky Lajos tiszti főügyész mérsékletre intő beszéde nyomán ekkor még elálltak.7 A levegőben nevek röpködtek, s a leszámolásról, listákról szétröppenő rémhírek hatására az előkelő polgárok egész csoportokban menekültek Szeged felé a franciák oltalma alá. Az algyői hidat a gyarmati katonaság egy idő után kordonnal zárta le, így sokan hatalmas összegeket fizettek, csakhogy valaki átvigye őket a Tiszán.8 11 óra tájban már ismeretes volt, hogy a Vörös Hadsereg Kunszentmártonnál áttörte a románok frontját, és Mártélyig visszavonulásra kényszerítették azokat. A városból a nép nagy tömegben indult el Mártély felé, hogy fogadja és behívja a vörösöket. Azok 5-6 főből álló első járőre kocsin ekkor már útban volt Vásárhelyre.9

4 CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.) II. 3584, 3585/1919., Hódmezővásárhely Város Házipénztári Hivatalának iratai: Pénztári okmányok 4708, 4811,4819/1919.

5 Vásárhelyi Friss Újság (a továbbiakban: VFÚ), 1919. júl. 20, 22.; Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1920. júl. 20.

6 Magyar Nemzetőr (a továbbiakban: MN), VRÚ, 1919. júl. 22.

7 CSML HL Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának elnöki iratai (a továbbiakban: Polgm. ein. ir.) V. 10/1920.-2547/1920.; VRÚ, 1920. júl. 20.; VFÚ, 1919. júl. 20, 22.

8 VRÚ, 1920. júl. 20.; MN, 1919. aug. 2, 5.

9 Magyar Országos Levéltár K 32 Szegedi kormány Miniszterelnöksége 1919. (a továbbiakban: MOL K 32); VFÚ, 1919. júl. 20.

58