A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből

állott, s kérdik ott, merre is kell menni a szobába. Tudom én, jertck utánam. A szobába bejöttek öten. A vacsora vége felé közelgetve az asztalnál ültek t.c. Dancsi Zsuzsanna és Bereczk Pál ur, a szobalány Vékony Juli szinte az asztál mellett állva szolgált [fel], - Bereczk Pál aki háttal ült az ajtóra, az asszonyság pedig Bereczk Pálon nem látott jól keresztül, ekkor vette észre, mikor Bereczket kikerülte [elfordult kissé], Bereczk történetesen hátranéz, ott látta ezt a befogott Molnár Láda Istvánt fegyveresen, amint ennek láttára felugrani akar Bereczk sűrűn kapja a fejütéseket, egy karjánál fogva huzza kifelé, a többi üti. Amint a szobaajtón kihúzták, az ütések alatt lerogyott és csak ekkor jajdult fel. Erre egy a nyakára, véknyára hág, ütvén a fejét, mondván: hallgass az anyád Istenét. Egy meg akarja kötni, egy másik rákiált: ne kösd meg! Ott utjokba lévén, felhúzták Bereczket s a konyhába kivitték. Ott a kövön ellökték és egy kassal leboritották. így maradt, mig elmenni nem akartak, csupán akkor felfázva és magához jőve, mikor a kismándliját levették, testét megmotozták. Dancsi Zsuzsánna asszonyt szinte azon pillanatban, melyben Bereczket ütötték, azon kis ember Láda Molnár István, kit már fel is esmért - felemelt pisztollyal pipiszkedve, mint kis ember főbe vágta; de az ütés - ezüst füsüje lévén - azt érte, amely behorpadt és földre elrepült, ott meg is maradt. Fejét be nem szakasztottá, csak elszédült székestül, hogy fordult fel nem tudja, csakhogy a földről fel akarván kelni ott hajába ragadtak, hajánál fogva arcát a padolathoz verték, minthogy az arca öszvedagadt és szemei öszvekékültek, több csomó hajai kitépettek. Háta és alsó része irgalmatlanul összetöretett, utóbb feje elöl beszakasztatott. így a vér elborítván a földről felhuzatott és szemit, száját béfogva a konyhába kivezettetett és ott a futni való gazra lelöketett és ott úgy esett, hogy arcai kifelé volt. A másik mondja: fordítsd meg, ne lásson; de nagy teste lévén nem tudták megfordítani, hanem arcra befordulva otthagyták. Ott felfázva, félelemtől, fájdalomtól reszketve jajgatni kezdett, de a strázsa egy igen szép rezes pisztollyal az inait verve csitt, csitt hallgatásra intette. Tapogatózni kezdett, ott a szolgálót, melynek ölibe esett végig tapogatta, az azt nyugodtan kiállta, tovább tapogatózik, ahol a szakács, Szöllősi János volt, az azonnal tovább húzódott és nem hagyta magát érinteni, amivel ismét gyanússá tette magát.

Leverettetve lévén a gazda, a gazdasszony, — Bereczk Pál csak a kis Láda Molnár Istvánt ismerte fel, kinek álla fekete kendővel volt felkötve. Ócska, kerek tetejű, lyukas selyem kalap a szemére lenyomva, bajusza kipödörve, képe bekenve, gombatlan rajthuzliban [mellényféle], vágott orrú csizmában, jobb kéziben nagy pisztoly, bal kéziben nagy rozsdás puska, nyakában keresztben nagy fekete szijj. Az asszony és a szobalány is szinte igy látta. Az asszony még egyet látott: magasat, az álla fehér kendővel volt felkötve. A szobalány Vékony Juli azt mondja, minthogy ő jelen volt mig a szobában raboltak, a szobába öten rohantak be, kettő az asszonyt, három pedig Bereczket ütötte ugyanazon egy pillanatban, és pedig azért nem tudott egyik a másikról mi történt vele. Négynek gombos rajthuzlija volt, ennek a kicsinek gombtalan. Egy hosszú, két csövű puskája volt, aki bent strázsált a konyhában, annak csak egy hosszú puskája volt.

47