A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből

közismertek voltak, azonban előttünk - jóllehet mérlegeljük s meg is értjük az akkori katasztrofális országos gazdasági viszonyokat - mégis megfoghatatlannak látszik, mert nem tudjuk megérteni: aránylag kicsi teher ilyen nagy vagyon bukását hogyan eredményezhette?”

„Pál feltette magában, hogy minden fiának egy-egy házat vesz, hogy az immáron nagy fiúk boldogulását még jobban elősegítse. A nagy utcai szép Czukor- féle ház megtetszett neki. (Czukor János gyógyszerész volt, aggkorában halt meg 1869-ben, a Szimonidesz patikának volt a családon belüli társtulajdonosa, mivel Szimonidesz-lány volt a felesége. A patika a görög negyedben a ma is meglévő görög palota környékén állt.) A Czukor-ház a város legszebb helyén, az Andrássy és a Lehel utcák sarkán feküdt, a sarokház pedig mindkét utca frontján hosszan húzódott el, s remélte, hogy a rajta lévő és még mindig jó épület anyagából az újonnan felépítendő házra (valószínűleg többre is) bőven jut építőanyag. E reményében is - mint később látni fogjuk - csalódás érte.”

„Pál úgy találta, hogy az egyébként is jó forgalmi értékű ház ára az árverésen magasra fog felveretni, különösen, ha személyesen fog megjelenni a helyszínen. Ettől való félelmében egy szerencsétlen gondolata támadt. A Bartha-féle bankot bízta meg az árverés lebonyolításával. Természetesen a gazdag ember megbízása jó üzletet jelentett s készséggel elvállaltatott. A banki licitációra kiküldött tisztviselő nem csinált abból lelkiismereti kérdést, hogy a vételárat minél alacsonyabbra szorítsa le. így azután a ház ára nem csak magas lett, de még a bank is jó sápot húzott a gazdag ügyfélen. Vásárlás után Pál lebontatta és újonnan felépíttette szép magasföldszintes házzá. Később leánya, Mária kapta örökségbe, de Sándor testvérével elcserélte a csomorkányi földörökség fejében, aki nem sokkal később eladta a Gazdasági Egyesületnek, amely emeletre húzatta s ott alakították ki a Nemzeti Szállodát.” (Megelőzően mintegy 10 esztendeig szintén vendéglő működött az épületben, még Bereczk Pál idején, az újjáépítés után Németh Kálmán bérelte a „Fogadó a Soós-perechez” nevű vendéglőjét.)

Már a Czukor-ház bontása közben fújdogált a bécsi tőzsdekrach szele; az előre lekötött anyagokat arany-alapon számított értékben vásárolhatta meg, kifizetéskor a nagyon megemelkedett pengő forint-árfolyamon volt kénytelen - aranypénz hiányában - az épületanyag-számlákat kifizetni. Bereczk Péter gyógyszerész elmondásából ismeretes, hogy a Czukor-ház vételárának egy tekintélyes részét kétszer kellett megfizetnie. Bankja váltójának okmányait a pesti Terézvárosi Takarékpénztárnál helyezte el az egyik nap, a következő napon a bank megbukott, így a váltó értéke közelített a nullához: a ház ára megsemmisült. Ugyanekkor régi jó ismerőse és barátja, Jeney ügyvéd is fizetésképtelenné vált, akinek váltóit Bereczk Pálnak mint kezesnek kellett kifizetnie. A váltó értéke 12 ezer Ft-ot tett ki, ami önmagában is egész vagyonnak számított (egy kistisztviselői fizetés 50 Ft volt havonta).

A legnehezebb viszonyok között vált sürgőssé a Sárközy Terézia-féle örökölt birtok terheinek rendezése. Ekkor sorozatban zúdultak rá a bajok. Perelte a bérlő, a téglagyári társ, majd Neumann vaskereskedővel néhány kifizetetlen 44