A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből

„Az 1845. évi Télhó 12-én a »Hmvásárhelyi Kör« cím alatt létesült egylet özv. Bereczk Pétemé asszony házánál, mint számára önként ajánlott és átengedett ideiglenes és ingyenes szálláson alakult.” A Kaszinó megalakítása és anyagi támogatása azért fontos, mert ebben az időben a város még nem tudott áldozni ilyenfajta célokra s úgy látjuk, itt helyben minden közcélt szolgáló kezdeményezés a Kaszinóból indult ki. Ilyen volt pl. a lámpaegylet megalakítása, melynek keretén belül Bereczk Pál 24 db utcai lámpát állíttatott fel a saját költségén. Pál könyvadományával megvetette a kaszinó könyvtárának alapját, s a tagok szívesen olvasgatták a felszaporodott könyveket és folyóiratokat. Ez utóbbiak közül a Pesti Hírlapnak, az Életképeknek, a Pesti Divatlapoknak és a Magyar Gazdának volt a legtöbb olvasója.

„1845-ben Vásárhelyen 20 tagból álló zenekar alapíttatott, vonós hangszerekkel és fúvós hangszerekkel, mely nemcsak a piac-téren, ünnep és vasárnapokon gyönyörködtette a közönséget, hanem hangversenyeket adott a vidék nagyobb városaiban. E zenekar nem csak feltűnő ruházatával (zsinóros atilla kék színű, szürke pantalló veres csíkkal, fekete nemez süveg), hanem művészi játékával is feltűnt s jó hírt szerzett vidéken is Vásárhelynek. A szabadságharc alatt valamennyien a nemzetőrök közé állottak s az itteni katonai századokkal elmasíroztak és résztvettek a bácskai és bánáti expedíciókban s így országos hírnévre tettek szert” - írja Bereczk Zoltán Szeremlei Sámuel monográfiájából idézve.

A következőkben - szintén Bereczk Zoltán írását felhasználva - közreadjuk a Bereczk-féle téglagyár rövid történetét. „Pál nem csak szülővárosában, hanem az egész környéken nagytekintélyű ember volt, ki nemcsak a családjáért, hanem a közért is önfeláldozóan dolgozott s amellett bőkezűen adakozott is. Vagyona, melyet csak kisebb mértékben örökölt atyjától, csaknem mind saját vasszorgalmának eredménye volt. 500 holdat örökölt Kecskeméten a rokon Sárközy, idős hajadonoktól azok elhalálozása után, és e birtokkal együtt cca. 2.000 hold (1.100 ölével számolva) birtoka volt és a városban több háza.”

„Kitűnő gazda volt, ki már abban az időben modemnek számító gazdasági berendezkedéssel intenzív gazdálkodást folytatott. Volt tehenészete, juhászata, kertészete, gyümölcsöse, méhészete és téglaégetője, sőt később téglagyára. A fatenyésztés területén is érdemeket szerzett. [...] Most először ismerjük meg téglagyárát, melyet még atyjától [...] örökölt ugyan, de ennek elhalálozása után az üzem beszünvén, tulajdonképpen tehát ő létesített, illetve ő építtetett fel újra. A cs. és kir. megyei hatóság nevében Bonyhádi megyefőnök Szegeden 1855. május 11-én kelt 4170. számú végzésével engedélyt adott Bereczk Pál és Bartha Sándor tulajdonosoknak, hogy saját földjeiken téglagyárat létesíthessenek.”

„Azon földterület, ahol a téglagyár létesült (a Diliinka temető külső széléig, a mai Franciszti-Halmi téglagyár helyén) Bereczk Pál és Bartha Sándor tulajdona volt. Maga a gyár és [...] leltár szerinti épülete azonban kizárólag Bereczk Pál tulajdonát képezték, valamint a később emelt épületeket is ő egyedül építtette.” Az 1859. június 29-én kelt Egyezség-Levél értelmében Bartha „a társulásból kilépett s minden jogáról lemondott”. „Pál kilépő társát részben természetben, 42