A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - HERCZEG MIHÁL Y: Kisvállalkozások Susánban 1920-1950
nekik adják el, mivel így nem kell helypénzt fizetniük a piacon. Ezek a baromfiszedők iparengedéllyel rendelkeztek ugyan, de a felvásárláshoz a pénzt a nagyobb kereskedőcégek adták. A II. világháború végén a baromfiállományt is jelentős károsodás érte. (Egy polgármesteri jelentés szerint 49 011 db.) A regenerálódás éppen a baromfiak terén gyorsan végbement. Bár a főispán 1945. januári rendelete bevezette a kötelező tojás- és baromfi-beszolgáltatást. 1946 őszétől a HANGYA helyett a Földszövön keresztül lehetett a baromfit értékesíteni. A szedők még továbbra is ügyködtek. 1948 őszén tiltotta meg a polgármester a külterületen a baromfiszedést. 1949 elején megalakul a Hódmezővásárhelyi Baromfi- és Tojásfelvásárló Nemzeti Vállalat. Ez vette át a város Központi Baromfikeltetőjét is. Baromfi- és tojáskereskedés Susánban 1931-ben 46 volt, 1949-ben már csak 14. 18. Gabona- és terménykereskedés 1931-ben 5. 19. Gabona- és őrleménykereskedés 1931-ben 3. 111. Ruházat Vásárhelyen a ruházat terén továbbra is élő gyakorlat, hogy azokat a mesterembereknél szerzik be, vagy a heti piacokon, illetve az országos vásárokon. A belvárosban néhány üzlet szolgálja ki a közönséget. Susánban kevés ilyen jellegű boltot találunk, azok is inkább a város második központja, a „kispiac” közelében helyezkedtek el: János tér, Mátyás utca, Klauzál utca. Kész női kabátot egyetlen helyen, a Mátyás utcában árultak. Szőrmebundát, női kalapot ugyanúgy. Kifejezetten textilüzlet a János téren kívül egész Susánban nem található. Viszont rőfös és fehérnemű üzlet 9 susáni utcában kínálta portékáit. (A rőf régi hosz- szúság mérték = 78 cm.) A megnevezés rajtuk maradt, pedig már régen méterrúddal mérték a ruhának való anyagokat. A rövidáruüzletben a ruházathoz használt kellékeket árultak, pl. tűt, cérnát, gombot, gumi pertlit, csipkeszalagot stb. Mindkettőből Susánban tucatnál is több akadt (a Klauzál utcában négy is). A férfi ruházati cikkekre még inkább jellemző, hogy szinte alig akadt ilyen üzlet. A tehetősebb emberek szabóhoz, csizmadiához, cipészhez fordultak, akik már ismerték a kedves vendég ízlését, és aszerint is szolgálták ki. A nagyközönség számára pedig ott volt a piac, meg az országos vásárok. Ott vette meg a szegény ember a télikabátját, nyü- hetetlen „ceig” ruháját. A cselédek is ott kapták meg a bérükben kialkudott „strapa csizmát”, meg a szandált... Jelentős forgalmat bonyolítottak le a használtruha-kereskedők. Ok ugyan nem üzlet- helyiségben árultak, hanem iparengedélyük birtokában az ócskapiacon. 20. Rőíos Susánban 1931-ben 5. 21. Rövidáru Susánban 1931-ben 6. 22. Női és gyermekruha 1949-ben Susánban egy. 23. Divatáru Susánban 1949-ben egy. 432
