A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből

örömömben, hogy fiú, egy aranyat nyomtam a bába markába. Volt aztán ám nagy keresztelő.” „Pálosit” többrendbeli kisebb-nagyobb plezúrok érték... „A harmadik eset akkor történt, midőn Palcsi 5 Péter 4 éves volt. A két gyerek egy orvosságos üveggel játszott s ezen összevesztek. A harc hevében Péter Palcsi felé dobta az üveget és pedig oly szerencsétlenül, hogy az üveg összetört s a szilánkok közvet­len a szeme mellett sebesítették meg. A csontig ható üvegszilánkok olyan sebet ejtettek Palcsin, hogy az anyja a vérzést elállítani nem tudta. Végre megtalálták Vári sebészt, ki ragaszokkal bétapasztotta a sebet. Már ekkor a Szalay lányokhoz jártatok tanulni.” „A negyedik baleset akkor történt, mikor óvodás voltál. Ott kötélen és hintán játszottatok. Ez bátorságra nevelt téged [...] s otthon is hasonló gyakorlatok végzésére merészkedtél. Egy ízben a kukorica góré fagerendáján sétálgattál, de az egyensúlyt elvesztvén a kövezetre zuhantál az ólnál magasabb gerendáról s kezed kificamodott. Rögtön vittünk az Adorjányi szabónéhoz, ki helyre tette, de azután is többször kificamodott ezen kezed s mindannyiszor az Adorjányi szabóné tette helyre. Kapott is érte egy nagy kanpulykát fizetésbe.” „Hatodszor, már az első gimnáziumba jártál. Puskázást és lovaglást is gyakorol­tad, a Nagy utcán amint felültél a fekete lovadra, tág lévén a heveder, elfordult a nyereg s te leestél. Azonban szerencsétlenségedre a lábad a kengyelbe akadt s ott húzott a sárba hanyatt fekve. Vitt a lovad s ha Hertzeg kovács Legényei ott nem lettek volna s nem segítettek volna, ott rugdosott volna össze a lovad.” „A lovon való ülést már 3 éves korodban szeretted. Hamza Grigán garasos katona volt az udvarosunk. Te mindég vele vezettetted lovadat és zaklattad, ha ő megelégelte a mulatságot. Egyszer, megunván a lónak vezetgetését, a hunzfut elcsapta a lovat az udvaron s te a sörényébe kapaszkodva ültél a lovon. Látván, hogy úgy is tudsz rajta ülni, kalapját a ló elé hajította. A ló megijedt s téged le­vetvén rettenetesen megütötted magad. Isteni gondviselés, hogy nagyobb bajod nem lett. Sokáig nem szerettél ráülni, míg azután kis fekete lovadat szelíd hátas­lóvá kitaníttattam, s így lettél híres és merész lovas.” „Kifelejtettem, hogy óvodás korodban, mikor Dapsy Kálmán volt kisded­óvód, te voltál a legszebb[en] olvasója, dalosa és testgyakorlója. Sok verseid és nótáid még ma is megvannak. Több olyan kisdedóvó nem lesz mint ő volt! Csu­pán adakozásokból és csekély befizetésekből állt fenn az óvoda és máig is szá­mos kisdedek járnak bele. Igaz, hogy a kisdedek nagyobb része katholikusokból és zsidó gyerekekből áll! A reformátusok nagyon elmaradtak. (A királyi tanács­ban is nagyon fogynak a reformátusok.) Én is végképpen odahagytam az óvodát, mert Komjáthyné a kisdedóvoda helyiségeibe Felső Növeldét állított, így oda­hagytam a 200 ft-os alapítványomat: házvételbe belefektették.” „Hegedülni Gojdinger [korának leghíresebb vásárhelyi cigányprímása volt] tanított, 1861-ben kezdtél el tanulni. 1862-ben a később meghalt szegény kis Juliska keresztelőjén nagyszerű vendégséget tartottunk. Ott volt akkor Vidovits az öreg alispán. Szarka Boldizsár keresztelte meg itt a háznál [a kislányt]. Több volt 100 vendégnél. Te már akkor egy nótát tudtál hegedülni vendégeink csodá- 38

Next

/
Thumbnails
Contents