A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ

Egy baloldali, elzárt fülkében van az őskori baptisterium, egy márványlapokból készített kút, melyben a hajdani keresztelkedőket megmártották. A jobboldali hajó oltárán Justus szobra látható, alatta a város felajánlása a szent kegyes jó indulatába: hosszú frak- kos olaszok nyújtanak rajta ajándékot s a város címerét a dicsfénytől övezett szentnek. Kilépve a templomból, a Piazza della Cattedroleról gyönyörködhetünk a zöldben tündöklő tenger panorámájában.

Levezető utunkban balkéz felől ismét szép, arányos templom emelkedik. Ez a Santa Maria Maggiore egyház, talán Trieszt legszebb temploma: tiszta román stylben épült, hatalmas - bent 30 méter magas - kupolával: a főoltár Mária menybemenetelét ábrázolja s a nagy vászon igen szépen van árnyékolva egy az oltár fölött, a templom félmagasságára lebocsátott korona s az arról lehúzódó nehéz bordóplüs drapériák által. Jobboldali oltárfülkéje, hol legtöbben szoktak imádkozni, s hol a leghathatósabbnak tartják az imádságot, a Madonna della Salute - az üdv nagyasszonyának az oltára. Baloldalon igen kellemes világításával lep meg bennünket a lourdesi barlang a csodatevő Szüzanya életnagyságú, remek faragású szobrával. A templom oszlopait festések helyett nehéz, arany rojtos vörösbársony tapéták borítják. Úgy az előbbit, mint ezt a tisztaság jellemzi.

Leérve azonban a korzóra, új, finom világ nyílik ki előttünk. Kifogástalanul öltözött urak, a legutolsó divat szerint öltözködött hölgyek, fényesre lakkozott úri hintók, nagy prémgallérba öltöztetett kocsisokkal, gyönyörű és nagyértékü kirakatok, majd drága fafaragásokkal díszített magán- és középületek ragadják meg figyelmünket. Jellemzi e várost a szürkeség. Minden háza nagy faragott szürkésfehér kőkockákból épült, feketére vagy barnára festett falakat nem találunk. Szürke a járda, a kocsiút, szürke az egész, az emberek is, csak a hölgyközönség kivételes, mert az nagy előszeretettel viseltetik a fekete iránt. Nagy harangkongás, óraütés vonja magára figyelmünket: a városháza órája, mely a homlokzaton kívül elhelyezett harangra emeli a kétoldalt álló hatalmas ércemberek kalapácsát. A hang messze hallatszik, tudtuladva mindenkinek, hogy hányat ütött az óra.

Déli egy órakor nagynehezen kivergődött a Cleopatra nevű gőzös a trieszti árbocerdő és mólók tömkelegéből s kivitt 21 magyar tanárt a végtelen óceán ismeretlen mélységei fölé. A derült szép nap, a sima tenger megnyugtatott mindenkit, az istriai és dalmátországi partok gyönyörű, verőfényben játszó panorámája elgyönyörködtetett mindenkit. A csendes éjszaka után, másnap a barométer erősen esett s déltájban már tajtékzó habok közepette egyre erősebben kezdett hányódni a tenger.

Mindenki örömére értük el öt napos hajó utunk egyetlen megálló helyét Brindisit. Hajónkat olasz gyermekek, rendőrök és fináncok vették körül. A kikötő a nagy félhold alakú piszkos, rendezetlen várost csaknem minden oldalról körülövezi. Jól esett szemünknek a sötét olajfák zöld lombját látni az otthoni zúzmarás ágak után. A nap vérvörös sugarakkal bukott le a haragos hullámokba, mivel a tenger az öbölben is veszedelmesen háborgott. Egész éjjel dühöngött a sirokkó s reggelre kelve, még tovább nőtt ereje. A roppant délnyugati szél miatt hajónk veszedelmesen hajlongott. A már-már jelentkező tengeri betegségnek kitörését csak úgy tudtam elkerülni, hogy étien szomjan három óráig ágyban maradtam. Déli 11 órakor tombolt legjobban a vihar. A villám is belevágott a hajóba. Magam is nem csekély félelmet éltem át, midőn előttem érthetetlen okból a hajó megállt. Sietve felöltöztem, s igyekeztem a szalonba, s ott tudtam meg, hogy minden társam szerencsésen túlesett a tengeri betegségen és azt, hogy a hajó parancsnoka — a szintén velünk utazó József Ágost főherceg határozott kérésére, mivel a fenséges asz- szony is igen rosszul érezte magát - a hajót a vihar elől bekormányozta a görög parton

387