A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
egyetlen magas, vörös gyárkéményével a hires diósgyőri papírgyár, csonka hazánk egyetlen papírgyára. Itt készítik a pengőpapírokat, ezért nem kaptunk engedélyt megtekintésére. Innen aztán már kezd öltözködni a völgy és sorba magára szedi drágaságait. Toronyszerűén mered elénk a molnár szikla. Majd emelkedünk, s egy szurdokon vágunk át. Tajtékozva zuhog el mellettünk a Szinva vize, hogy a sziklafal odvába bújócskázzék. A déli hegyoldalon barlangok ásítanak, az ősember kihalt, csak denevérlakta sziklaodvai. Most kitárul a völgy s balról, mélyen az út alatt, a hegyfal alá bújva, húzódik meg Alsó- Hámor község. Fekvése és környéke bizonyára a legszebb az egész Bükk hegységben. Valamikor vashámor pörölye kattogott e helyen. Innen származik a neve. A sziklakapu melyen áthaladunk, az üde zöldséges kertek közt mélyen lenn pihenő község. A hegyek és erdők smaragdjából habfehéren világoló vízesés, az odvas mésztufaalakzatok, a várszerüen kiképzett függőkertek s felettük vakmerőén emelt Palota Szálló, ünnepe a földi szépségeknek. Leszálltunk az autóbuszról s halkan, lábujjhegyen lopakodtunk a Hámori tó, a Táj, közeli ágyához, hogy meglessük álompihegését. Ott feküdt az eső utáni párázat leplében, gyönyörűen ívelt nemes formájával, zöldselyem ágyának finom reflexében. Mostanában zavarják az álmát. A csákányok új utakat törnek Lillafüred felé s a palota szálló Bábel építkezéséből emberek lármája hallatszik. De valamikor itt minden csak a zuhatag szordínósan érkezett zúgása s a bükkös rengeteg morajának halk muzsikája ömlött el. Most nagyvilági üdülőhely épül itt. Utakat öntenek, mélységi meleg vízre fúrnak, függőkerteket alakítanak ki, sétányokat szelnek, kilátóhelyeket nyitnak, csónakokat taszítanak a tó vízére s fölkavarják a pisztrángok és rákok csöndes életét. Ha majd minden készen lesz, erdei vonatok füttye, autók szirénái, lármák és kacajok fogják véresre hasogatni a csöndet, a pompás autóút kényelmes szerpentinéin selymekbe burkolt unatkozó emberlelkek fognak idetén- feregni s kiélt emberszemek és fásult hangulatok fogják beszennyezni Istennek e csodás szőnyegű templomát. Eddig távoli zarándokhely volt ez hívők számára, hová fáradtan érkezett a test s ahol levetett sarukkal járt az ember lélek. Akkor majd közeli vásár lesz, ahol pénzért árulják a természet szépségét. S az, kinek áhítata jazz-band koncert helyett az ősvadon orgona zúgására s madárdalok trilláira, nagyvilági hölgyek parfőmje helyett az erdők humuszának, s a hegyi rétek vadvirágainak illatára vágyik, vagy aki azért jött, hogy a faunokat, szilvánokat és najádokat megfesse incselgő játékaik közben, vagy aki pogány természetimádattal a nagy Pán oltárát akarja fölkeresni a rengetegben, az kénytelen lesz átsietni itt, és továbbmenni a Garadna vad völgyén föl a csúcsíves páloskolostor mélabús romjai alá, a szentléleki forrás hűs, kristályos vize mellé, a látókövek szédítő mélységeihez s az Örvénykő távol fátyolos perspektívájához... Bejártuk a szálló környékét. Végigsétáltunk a laza, fantasztikus mésztufasziklákon kialakított függőkért bástyaszegélyes teraszain. Leereszkedtünk a nem rég megnyílt cseppkőbarlangig. A vízesés lábánál egy percre harsogni engedtük fülünkbe a sziklák közé alázuhanó víz féktelen haragját. Nyomoztunk a hegyoldalon kanyargó erdei vasút alagutakban bujkáló kígyóvonalát. Észrevettük a magányát vesztett Weidlich villa bú- songását. Átmentünk azon az útszakaszon, melyet sziklába vágtak egy gigantikus munkával elhordott hegyfark helyén. Fölkerestük a földkéreg nagy mélységeinek makacs titka fölé emelt ártézi fúrótornyot. Elküldtük tekintetünket kószálni a kedves kis villák közt vezető úton, a koromszagú szénégetőkemencék mellett, föl a Szinva üde forrásáig. Sajnos sisyphusi átok nyomott vissza, mikor megkíséreltük, hogy az átázott, csúszós, meredek hegyi ösvényen felkapaszkodjunk az ősemberkutatás híres sziklaodvához, a Szeleta barlanghoz. Meg kellett elégednünk azzal, hogy nyílását alkalmas helyről alólról 380
