A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: A filoxéra elleni védekezés Hódmezővásárhelyen a 19-20. század fordulóján
hogy ajándékozzon 16 000 szál ripariaportalist29 Hódmezővásárhelynek.30 1 8 9 9 tavaszán 2 kát. hold kiterjedésű telepet alakítottak ki, amelyet egy év elteltével újabb 2 kát. holddal egészítettek ki.31 Hódmezővásárhely elöljárósága a 20. század elején az építkezések homokszükségletének a biztosítására 1904-ben Kisho- mokon megvásárolt az uradalomtól 10 kát. hold területet, amelyből kettőt meghagyott bányának, a fennmaradó részt pedig félholdas részletekben 15 évre haszonbérbe adta szőlőtelepítés céljából. A bérlőket a város kötelezte arra, hogy a parcellákat 70 cm mélyen rigolírozzák meg.32 Nagyobb arányú telepítés bontakozott ki a Csomorkányi út északi oldalán elterülő, a római katolikus egyház tulajdonában lévő, magasabb fekvésű homokos területen illetve Pósahalmon is. Az ültetés szakszerű formában ment végbe a fajták tudatos kiválasztásával egyetemben. A sorokat 100-120 cm távolságra alakították ki egymástól, a szőlőtőkék mellé pedig karókat vertek.33 A filoxéra 1909-ben is hatalmas károkat okozott azokban a szőlőkben, ahol nem védekeztek ellene.34 Habár a Tisza hullámterében a szőlőtelepítések már 1886-ban, a filoxéra megjelenése előtt elkezdődtek, az ártéri szőlőskertek kialakulása összefüggésbe hozható a kártevő elleni védekezéssel.35 A mezőgazdasági, szűkebb értelemben a hazai szőlészeti szakirodalomban meglehetősen kevesen foglalkoztak az árterek szőlővel való betelepítésének a kérdéskörével. Kivételt képez ez alól Dáni József, aki 1908 januárjában Gazdáink és az ármentesítő társulatok. A hullámterek felhasználása címmel a Vásárhely és Vidékében egy írást tett közzé, amelyben az ártéri szőlőskertek kialakításának lehetőségeit és perspektíváit vette számba. Telepítésre elsősorban a magasabban fekvő pontokat tartotta alkalmasnak, amelyek „legtöbbször gazdag, iszaprétegből állanak”. Utalt többek között arra is, 29 Az 1950-es évek közepén az egyik legelterjedtebb alanyfajtának számított Magyarországon, amely az Amerikai Egyesült Államok északi, hűvösebb éghajlatú területeiről származik. Elsősorban a minőségi szőlőfajták alanya, csak a mélyrétegű, jó vízellátású, alacsony mésztartalmú, tápanyagokban gazdag talajokban terem. CSEPREGI Pál - ZILAI János: Szőlőfajtáink. Ampelográfía. Budapest, 1955. 71-73. 10 Polgm. jel. 1899. Hódmezővásárhely, 1900. 67. 31 Polgm. jel. 1900. Hódmezővásárhely, 1901. 51. 32 A városi tanács a következő szőlőfajták telepítését ajánlotta a bérlőknek: I. borszőlő: fekete nemes kadarka, magyarka (szlankamenka), oportó (portogazzi), nagyburgundi, kövidinka, piros veltelini, ezerjó, mézes fehér, alkante bonsey, delawaret. II. csemegeszőlő: fehér és piros ropogós Gyöngy passatutti, Muscant Alexandr, Muskat Otto net, ezeréves Magyarország emléke, genua i zamatos, fehér és piros kecskecsecsű, fehér és piros gyöngyszőlők, drusla range roal, chsasla roaál angevine, doktor Robert hog, Kossuth Lajos, rosamina di Vacca, Ferdinand Lepses. HERCZEG 1994. 204. 33 Polgm. jel. 1906. Hódmezővásárhely, 1907. 98. ’4 Polgm. jel. 1909. Hódmezővásárhely, 1910. 18. 35 Eddigi ismereteink birtokában elmondható, hogy az ártéri szőlőtermesztés nemcsak Hódmezővásárhely környékén terjedt el, hanem Zenta, Magyarkanizsa, Martonos, Nagykörű, Tiszadorogma, Ároktő, Tiszacsege, Tiszakeszi, Egyek és több más település esetén is találkozhatunk e sajátos növénykultúrával, amely az áradások által időszakosan elöntött hullámterekhez kapcsolódott. PAPP József: Adatok a Közép-Tisza vidéki szőlőművelés néprajzához = Kultúra és Tradíció II. Tanulmányok Újváry Zoltán tiszteletére. Szerk. VÍG A Gyula. Miskolc, 1992. 795-802. 34