A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
egy tanyaudvar, egy gebe, egy zárda udvar, a szegénység (egy interieurban ami belefér), általában azonban a magyar táj, a délibábos róna, a tél a Tiszán, a búzamező, a júliusi vihar, az Ítéletidő, a tavaszi ásás, a felhő a falu felett, - mind csupa drámai feszültségben, szétpattanni vágyó lelki képe a magyar világnak, a magyar paraszt szűkszavú nyelvén elmondva, amit jól ismer, amivel el is dicsekedett hozzám irt levelében. Igen, ezek a jegyzetek meglátottak átálmodásai, a körülötte élő életnek szincsodákká való átfinomitásai. Ki látta meg azonban e leheletfinomságu szinjegyzetek varázsát? Teltek az évek, a nyomorúság hűségesen követte, mint az árnyék az utazót, mint a gond a lovagot, mikor végre ez évben a Nemzeti Kiállításon néhány ilyen nagyméretű monumentális vázlatával, melyeken színek viharzottak, a figurák sziliben, fényben átszellemesültek, állott elő, hogy mindnyájunkat újra elbűvöljön. És harminc évvel később megismétlődött az első siker. Megkapta az aranyérmet, egyik vásznát megvette az állam, a sajtó újra felfedezte, s ő elvonult beteg otthonába tovább dolgozni, serényen, szerényen, sok minden bajtól, bútól, bánattól felkeresve, kinoztatva. Itt találjuk őt most, hogy a Szinyei Társaság átnyújtsa neki koszorúját azokért a magyar szellemektől át és átitatott sok feljegyzésekért a nagy elképzelésekért, a szép álmokért, a „magyar képek megfestéséért”, melyekre már 30 évvel ezelőtt vágyakozott... Dr. Lázár Béla sajátkezű aláírása. 364
