A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
Tekintetes Tanács!17 18 Igen nehéz az én helyzetem, midőn a Tekintetes Tanács megtisztelő felhívására (a Rákóczi-Bercsényi képek ügyében) zárt ajánlat helyet nyílt véleményt és pedig a Tekintetes Tanács mostani felfogásával ellenkező véleményt kell nyilvánítanom. Az a szép viszony azonban, mely a Tekintetes Tanács és közöttem eddig fennállott, felbátorít; az a tudat pedig, hogy én művészi kiképeztetésemet jó részben e város nemes közönségének és Tekintetes Tanácsának köszönhetem, kötelességemmé teszik, hogy mint eddig mindig, úgy most is legjobb lelkiismeretem és művészi meggyőződésem szerint tegyek. A magyar művészet szent ügye iránt való igaz lelkesedésem, szülővárosom jó magyar népe iránti szeretetem s a Tekintetes Tanács iránt való őszinte tiszteletem együttesen parancsolják, hogy ne adjak be semmi féle zárt ajánlatot; hanem e helyett oly lépésre határozzam el magamat ebben a nagyfontosságú ügyben, amely lépés engemet könnyen oly színben tüntethetne fel, mintha kérdezetlenül tanácsadónak tolnám fel magamat; - legyen szabad azért ezt bővebben megindokolnom: Művészi ügyet árlejtéssel, vagy a mi ezzel szinte egyre megy: zárt ajánlatokkal elintézni nem lehet és sohase volt. Jó. Kutassák fel az egész világ művészettörténetét és aligha akadnak egyetlen egy esetre, (Magyarország és Ausztria kivételével!) hogy így tettek, - ha pedig így tettek, úgy annak jó sikere lett volna. Művészi produktumot nem lehet úgy egyszerűen, kétszerkettő segítségével megmérni, célszerűségét vagy nem használhatóságát ’bizottságilag’ megállapítani, ellenőrizni, - mint pl. egy vágóhíd építést vagy rendőrségi ruházat készítést. A legnagyobb bizonyság erre az, hogy a szóban forgó képeket meglehet festeni pl. 500 frtért úgy, hogy azokon 50% tiszta haszon marad és meglehet festeni 5000 frtért úgy, hogy az illető művész ráfizet. Az első esetben holmi vigécz-munka, - bármilyen, tekintélyes művész csinálná is! - utóbbi esetben komoly, művészi becscsel bíró kép az eredmény. Első esetre jó példák a magyar vidéki városok közgyűlési- és tanácstermei — szinte kivétel nélkül; utóbbira pl. a Doge-palota örökértékü alkotásai, arcképei, Venecziában — és sok helyütt mások. Az én szerény véleményem tehát az, hogy fordítsuk meg a kérdést és (mivel úgy a Tekintetes Tanácsnak, mint nekem tökéletesen mindegy, akár én festem meg a képeket, akár más; csak jók legyenek!) kapcsoljuk ki az én személyemet és így a képek megfeste- tésére talán sokkal egészségesebb módot találhatunk. 1. ) Megérdemli-e a Rákóczi és Bercsényi nagy alakja, hogy — ha már egyszer a város festeti az arczképeiket, akkor azok magas nívón álló, igazán művészi arczképek legyenek? 2. ) Kötelességének érezi-e ez a nagy magyar város, hogy ha 50-60 évben talán egyszer nyílik erre alkalma, akkor egyszer legalább valóban művészi becscsel biró arcképek megrendelésével pártolja a pártolásra valóban rászorúló magyar művészetet? Tornyai János levele a Városi Tanácsnak, 1907. már. 18. 17 CSML HL Tan. ír. 4791/1906. 18 A hódmezővásárhelyi városi tanács végül Rákóczi és Bercsényi alakjának megörökítésével két festőt bízott meg. Rákóczit Kemenszky Árpáddal festtette meg, Tornyai nagyszerű Bercsényije 1908 nyarán készült el, augusztus 4-én vette át a város. 353
