A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: A filoxéra elleni védekezés Hódmezővásárhelyen a 19-20. század fordulóján

fekete földü, de ritkán ad kielégítő termést; a másodikrendü szőlők hátasak, ritka sovány természetűek, néhol vak-szikesek, a munkát ritkán fizetik meg; átalában a szőlők meglehős kerti bort teremnek, de csak a lakosok magok szükségére, nem pedig külkereskedésre - a szőlőkre azonkívül megjegyezzük, hogy a termést sokszor a dér sepri el, a tőkéket pedig a fagy egészen is kiveszti.”4

A szőlők és a gyümölcsöskertek a hódmezővásárhelyi tanyák mellett nagyjából ugyanabban az időben jelentek meg, mint Kecskemét vagy Szeged határában. 1855-ben 2039 kát. hold és 355 négyszögöl szőlőterületet írtak össze, a város körüli dézsmás szőlőhegyek kiterjedése (1603 kát. hold 1196 négyszögöl) azonban 1848-ig változatlan maradt. Mivel a szőlők dézsmaváltsági ügye elhúzódott, emiatt 1848 és 1855 között nem hoztak létre újabb ültetvényeket. A jobbágyfelszabadulással elhárult az akadály a szállási szőlők növelésének az útjá- ból, ennek ellenére nem következett be nagyarányú telepítés. Az 1850-es években kialakuló gabonakonjunktúra másfelé mozdította el a paraszti gazdaságok termékszerkezetét, aminek következtében kialakult az egyoldalú szemtermelés. A szállások mellett már legálisan is létezhettek szőlőskertek, ám a 19. század második felében csak saját szükségletre tenneltek bennük. Ez a megállapítás is csak a módosabb gazdákra érvényes, mivel a kevés földüek igyekeztek minél több gabonát termelni. A szőlő szerepe tehát jelentős változásokon ment keresztül, mivel a 19. század elején a 800-1000 négyszögölnyi szőlőskert még fontos kiegészítő ágazatnak számított, melynek jövedelméből fedezni lehetett az egész gazdaság üzemi költségeit. A művelési ág a 19. század második felében azonban elveszítette ezt a szerepét, sőt ráfizetésessé vált.5 1878-ban arról számoltak be az egykorú források, hogy a helybeliek a szőlőiket elhanyagolják, kiirtják, és felszántják a parcellákat.6

A filoxéra megjelenése és a védekezési eljárások

A filoxéravész a 19. század végének egyik legjelentősebb agrártörténeti eseménye volt, amely egész Európát érintette, és alapvető hatást gyakorolt a magyar szőlő- és borgazdaságra is. A kártevő pusztítása nyomán a hagyományos szőlő- területek 90%-a elpusztult. A fíloxéra a szőlő gyökerén és levelén él nagyobb csoportokban, sárgászöld színű, mintegy 1,5 mm nagyságú rovar, amely szívó- kájával a növény nedveivel táplálkozik. Ennek következtében a gyökérzeten dudorok keletkeznek, amelyek később elhalnak. A fdoxérát 1854-ben (egyes szakírók szerint 1856-ban) fedezték fel Észak-Amerikában. 1858 és 1862 között jelenhetett meg Nyugat-Európában, és Ciprus kivételével a kontinensen hatalmas pusztítást vitt végbe. Magyarországon 1875-ben Pancsován (Torontál vármegye)

4 PALUGYAY Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegye leírása. Pest, 1855. 521.

5 ÉGETŐ 1993. 205-206.

6 HERCZEG Mihály: Mezőgazdaság = Hódmezővásárhely története 11/2. Föszerk. SZABÓ Ferenc. Hódmezővásárhely, 1993. 530.

30