A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

IN MEMORIAM - DÖMÖTÖR JÁNOS: Emlékforgácsok a vásárhelyi müvészéletről

révén megismertem. Negyedszázadon át, 1940-től haláláig, 1966-ig tartott ez a felhőtlen barátság. Ezt a békéscsabai Új Auróra folyóiratban „Negyedszázados barátság” címmel, a Csongrád megyei újságban pedig anekdotikus formában publikáltam.

Még egy művészi kapcsolatról feltétlenül említést kell tennem, amelynek alakulását leírtam, de nem publikáltam. A kapcsolat változó, pozitív és negatív alakulásáról írásom egyaránt „árulkodik”: Egy barátság és a fonákja. Kajári Gyula grafikusművésszel mintegy tíz évig volt harmonikus az együttműködésünk, és ezzel összhangban alakult emberi kapcsolatunk, barátságunk is. Majd bizonyos események véletlen egybeesése miatt közel negyedszázadon át, egészen haláláig teljes ellentétbe váltott át, és szinte mániákus módon és következetességgel harcolt ellenem. (Meg kell jegyeznem, hogy a megyei elnökhelyettes, Török István, mikor megtudta a kapcsolatunk elhidegülését, megjelent nálam és közölte, hogy ez nem állapot, én mondtam, hogy az ügy érdekében fátylat borítok az egész korábbi negatív megnyilatkozásokra. Kajári azonban - mint ezt a közvetítő közölte velem - nem akart élni az együttműködés felújításával.) Kajári Gyulának rendkívül sok közösségi gondolata volt, talán az itt élők közül a legtöbb, de nem tudott közösségben élni. A szövetségben demokratizmus uralkodott, ám Gyula nem tudta elviselni, ha a többség nem fogadta el az ő álláspontját.

Ugyancsak diákkoromból és a Takács Ferenc-i körből indult el a Kurucz Pistával élete végéig fennmaradt barátságom. Legutóbb éppen „közös gyermekünk” a Mednyánszky Társaság kiállításának nyitásán emlékeztettem erre a hallgatóságot. Művészeti törekvéseiről külön tanulmányt írtam, itt inkább a művészeten kívüli felfogásáról teszek említést. Ilyen volt a divatos sátortetős építési mód elleni fellépése. Ez az állásfoglalása mára már megvalósult, egyre több tetőtér-beépítéses, ún. nyeregtetős ház épül, lakóhelyiségként leginkább háló- i 1 letőleg vendégszobaként alakítva ki a korábbi padlásteret. Kedvelt mániája volt továbbá a rackajuhtenyésztés szorgalmazása. A gyapjú iparművészeti felhasználási lehetőségére, esztétikai értékére hívta fel az érdekeltek figyelmét. Ezen túl a képzőművészeti főiskolai oktatás reformálása érdekében is összeverbuvált egy konferenciát, amelynek azonban nem lett visszhangja. És végül az ópusztaszeri Feszty-körkép kiegészítéseként a magyar történelem különböző korszakainak a freskóját kívánta az épület körpalástján kívül húzott falra felfesteni.

Egyebek zárásként

Még egy apró Békés megyei történet, amely Schéner Mihály Kossuth-díjas festőművésszel kapcsolatos, szintén ide kívánkozik. A művész egyszerre berobbant a szülővárosa megyéjének művészeti életébe. Műtermet kapott Békéscsabán, játszóteret tervezett, nyilatkozgatott. Többek közt - teljes inkollegialitással - „pudvás retek” jelzővel illette Koszta Rozáliát, aki egy időben a Képzőművész Szövetség Békés megyei titkára volt. Nemcsak alkotásaival, de nagy áldozatos241