A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

IN MEMORIAM - Dömötör János előadása a Mainzi Magyar Kultúrkörben Lejegyezte: KORODY-PAKU ISTVÁN

megtudtam, hogy engem szeretni is lehet”. Ennek ellenére ebben a bizonyos Égető Eszter című könyvben megfogalmazta a csomorkányizmust. Csomorkány egy kültelki lakott rész Vásárhelyen. Mi a csomorkányizmus lényege? Az, hogy abban a kicsinyes, alföldi, földhözragadt atmoszférában, légkörben olyan értékes emberek, akik esetleg más körülmények között az egyetemes magyar kultúrának is nagyjai lehettek volna, torzókká váltak, tehetségük elfecsérlödött.

A város ismertetését ezzel nagyjából be is fejeztem, de megemlítem, hogy városunk a mezővárosok fejlődésén ment keresztül. A nyugati városfejlődéssel szemben ez a várost körülvevő széles tanyavilágot, és nagyon minimális urbanizációt jelentett. A házak legtöbbje vályogból, vert falból épült ebben az időben. A törökök nem is engedték a szilárd építőanyagok használatát, nehogy stratégai célra lehessen a házakat felhasználni. Egyetlen adat: az épületek 90%-a készült Vásárhelyen sárból, vályogból, vagy vert falból. Sopronban fordított volt a helyzet, talán a környező hegyek miatt is.

A képzőművészet nagyon későn jelentkezett a város kultúrájában, de ez nem jelenti azt, - hogy Adyt idézzem - hogy ne élt volna ebben a népben „az éhe a szépnek”. Ezt az esztétikai igényt a népművészet útján elégítették ki. Vásárhelyen a hímzés, népi kerámia és a festett bútorkészítés művészete tartozott ide. Az első festő, aki 1840 körül jelentkezett, Gosztonyi József volt. Tőle nagyon kevés festmény maradt fönt, de ennek oka az is, hogy nagyon hamar, 1870-ben meghalt. Aki viszont meghatározó jelentőségű festője volt ennek az első korszaknak, az a nagyon mélyről jött Tornyai János.

Agrárproletárszerü környezetből emelkedett ki. Csak néhány hold földjük volt, öt gyerek, azt hiszem ő volt a negyedik. Tornyai írt naplót! 90 elemi iskolás füzetben maradtak fönt feljegyzései. Leírja, hogy apja a kertben mindig fölgereblyézte a gyümölcsfák alját, nehogy a gyerekek megdézsmálják a gyümölcsöt. A gyümölcsöt a piacon kellett eladni, hogy ebből legyen a gyerekeknek cipő és ruha. Máskor a nagy konyhakéssel vágta teljesen simára a paraszti háznál kemencében sütött nagy kenyeret, nehogy a gyerekek többet fogyasszanak, mint amit ö jónak látott. Tehát ilyen környezetből indul el Tornyai.

Tehetségét korán felismerik. Gimnáziumba jár, ahonnan elég zavaros körülmények között kicsapják, majd Budapestre kerül, ahol továbbképzi magát. Visszakerül Vásárhelyre, s a város megszavaz számára évi 400 koronát, ami akkor elég szép pénz volt, hogy Párizsban folytathassa tanulmányait a Julien Akadémián. Ide akkorában több más magyar művész is járt. Tornyai emellett bejárt az „öreghez” - így nevezte Munkácsyt - is. Munkácsy akkor az európai festészet egyik nagysága volt bárónő feleséggel, hatalmas palotával, ahol nagy estélyeket adtak. Tornyai bejárt hozzá és amolyan apai barátnak tekintette. Meg kell hagyni, hogy Munkácsy nem csak emberileg hatott rá, hanem müvészetileg is. Tornyai első képein is jelen vannak a korai Munkácsy-stílusjegyek, úgymint a sötét-világos ellentéte, a drámaiság és a centrális fehér használata.

Miután Tornyai visszatért szülővárosába, rendezett 1908-ban egy jubileumi kiállítást, festői munkásságának 25 éves évfordulóján. Érdekes történet ezzel

223