A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

IN MEMORIAM - NAGY IMRE: In memoriam Dömötör János (1922-2009)

Nemzetközi kapcsolatokat is épített ki a múzeummal, melyben külföldi tanulmányútjai voltak az ösztönző impulzusok. Ezek közül néhányból testvérvárosi kapcsolatok nőttek ki, s ebből a jugoszláviai Zenta, illetve a franciaországi Vallauris városával kialakított kapcsolat bizonyult a legéletképesebbnek Dömötör János személyes érdemeként. Kiállítások cseréje, képző- és iparművészek, valamint múzeumi szakemberek tanulmányútjai jelezték ezen kapcsolatok gyümölcsöző voltát.

Kiállításszervező tevékenysége mellett jutott arra is ideje, hogy széleskörű érdeklődésének megfelelő témákban rendszeresen publikáljon cikkeket és monográfiákat. Ezekben a képzőművészet mellett a művelődéstörténet és a helytörténet számos részletét, korábban ismeretlen vagy feldolgozatlan fehér foltját tárta fel. Huszonöt-huszonnyolc nagyobb tanulmány - köztük olyan alapművek, mint a Vásárhely szobrai (1973, 2003), a Vásárhely műemlékei, épületei (1975, 2005), a 48-as honvédportrék - Plohn József (1992) - közel ötszáz cikk és több mint negyven katalógus-előszó jelent meg a tollából.

A tényszerű adatokból építkező cikkei és előadásai mögött egy humanista szemléletű ember karaktere rajzolódik ki. Ez a hihetetlenül gazdag kultúrtörténeti tájékozottság különösen kiállításnyitó beszédeiben csúcsosodott ki, amelyek parádésan sziporkázó, élőbeszédben előadott, művészi-művészettörténeti szakmai szempontból megalapozott, de kultúrtörténeti anekdotákkal fűszerezett élvezetes, gondos retorikai felépítésű előadások voltak.

Több alkalommal próbálták a fővárosba hívni, ígéretes pozíciókkal Budapestre csábítani, de ő mindig hű maradt a „szerette városhoz”. Számtalan társadalmi szervezet tagjaként végzett munkát szükebb és tágabb pátriája érdekében. 1946-1949 között a Tornyai Társaság titkára. 1957-től a TIT tagja, 1965-2000 között a Hódmezővásárhelyi TIT elnöke. 1964-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tagja, majd 1965-től 2003-ig annak ügyvezető titkára. 1991- ben a Szeremlei Társaság alapító tagja, 1993-tól a Hódmezővásárhelyi Magisztrátus tagja, 1994-től a szentesi Katona Kiss Alapítvány kuratóriumának elnöke,

1997-től a Kurucz D. István Emlékére Alapítvány kuratóriumának elnöke is.

Nem kapott annyi kitüntetést, amennyit áldozatos munkája alapján megérdemelt volna. 1964-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1966-ban és 1970- ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1970-ben SZOT-díjat kapott. 1983-ban a Pro Űrbe Hódmezővásárhelyért díj birtokosa lesz. 1982-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával, 1992-ben Móra Ferenc-díjjal tüntetik ki, 1996-ban Tömörkény-díjas lesz, 1997-ben megkapja a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. 2002-ben a Hódmezővásárhely Díszpolgára cím boldog birtokosa.

Dömötör János szinte ars poetica-szerűen fogalmazta meg a szülővárosához fűződő viszonyát: „Hódmezővásárhely [...] a város ahol születésem óta élek. Tevékenységem, örömeim, bánataim, sikereim és kudarcaim helyszíne. Jelenti közelebbről jobbágy őseimnek a solt-paléi szikes föld barázdáiba csörgött verejtékét és a Kincses temetőben porladó csontjait...”. (2003)

218