A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1957-1962 között

lássa el a termelőszövetkezeteket, és lehetőség szerint az egyénileg dolgozó parasztokat is. A bevetetlen területek általában gyenge minőségű, szikes, illetve mély fekvésű területek voltak. A Növényvédő Állomás jelentős segítséget nyújtott a kártevők elleni védekezésben, azonban azt nem tudta biztosítani, hogy az apró parcellákon a nagy gépekkel védekezési munkát hajtson végre, ezért az 5 holdon aluli parcelláknál szükséges volt, hogy a védekezést az érdekeltek saját maguk kisgépekkel végezzék. Problémát jelentett, hogy a termelőszövetkezetek tagságának nagyobb százaléka 50-60 éves volt, nem volt könnyű megnyerni a fiatalokat, hogy belépjenek.

1958-ban a gyengén működő termelőszövetkezetek részére a 7/1958. F.M. sz. utasításnak megfelelően a Végrehajtó Bizottság a Mezőgazdasági Osztályon keresztül fokozott segítséget biztosított mind szervezeti életük megszilárdításához, mind gazdálkodásuk eredményességéhez. A Mezőgazdasági Osztály létrehozott egy szakbizottságot, mely feldolgozta a termelőszövetkezetek gazdálkodására vonatkozó alapvető elveket, havonkénti ellenőrző és továbbsegítő munkájával biztosította a gyengén működő termelőszövetkezetek megerősödését.

A város vezetősége erőteljesen szorgalmazta a termelőszövetkezetek további fejlesztését. Az egyénileg gazdálkodókat minden áron be akarták kényszeríteni a közösbe. Erre többféleképpen próbálták rávenni őket, pl. a külterületi pedagógusokat beléptették a legközelebbi tsz-be. Patronáló mozgalmat szerveztek az üzemeknek, hogy segítsék a szervezést. A legerősebb fegyver az „agitálás” volt. A vb-üléseken tagadták, hogy erőszakosan léptek fel, de egy-egy egyéni parasztot 10-15 alkalommal is felkerestek.

„Az egyéni dolgozó parasztokkal szemben mindenkor az önkéntességet tartjuk szem előtt, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felvilágosító munkát nem fogjuk tovább végezni. Nem sértjük meg az önkéntességet, de nap, mint nap ott leszünk az egyéni dolgozók között, és segítünk nekik a kételkedés leküzdésében. Világosan meg kell látni, az egyéni dolgozó parasztoknak is, hogy a munkásosztály ilyen áldozatot hozott és itt az ideje, hogy a dolgozó parasztság kivegye a részét a szocializmus építéséből. Nekünk nincs olyan emberekre szükségünk, akik nem azt teszik, amit mondanak. Aki elhatározta magát, hogy az egész társadalom részére végzi munkáját, akkor ezt tartsa is be. Aki egyetért a mezőgazdaság szocialista átszervezésével és látja a haladást, az összefog velünk és az elkövetkezendő hetekben, hónapokban a nagyüzem útját választja.”8

Az országos politikai irányvonal is a tsz-szervezéseket szorgalmazta 1958 decemberétől. „A mezőgazdaság szocialista átszervezésének [...] negyedik hullámában már nem játszott szerepet a kisárutermelő parasztok gazdasági ellehetetlenítése, »agyonadóztatása«. [...] Fontosnak bizonyult viszont az egész pa8 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL) A Hódmezővásárhelyi Városi Tanácsjegyzőkönyvei (a továbbiakban: VT jkv.), 27/1959.

170