A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A házszámozás története Hódmezővásárhelyen
kapnának, és külterületen dűlőnként a számozás 1-gyel kezdődne, s az épülő új ház az utcabeli, illetve dülőbeli utolsó szám után következő számot kapná.28 A kérelemnek Bonyhády István megyefőnök nem adott helyt, mondván, hogy mindennemű összeírás (telekkönyvek, katonai összeírások) a házak jelenlegi száma alapján történik, és azok megváltoztatása sokkal nagyobb zavart idézne elő, mint annak akár elszórva történő folytatása. Minderre a kérelmet felterjesztő Stammer Sándor vásárhelyi kerületi cs. kir. főbíró hívta fel a figyelmét, azzal az utókor számára is beszédes megjegyzéssel, hogy „ezt (ti. az addigi házszámozást) szokta meg nagy küzdelem ’s szorítás után a’ nép is”. A megyehatóság egyúttal utasította a várost, hogy a házakról folyószám, a lakosokról pedig betűrend szerint főkönyvet vezessen, amiből hosszas keresés nélkül is könnyen meg lehet tudni akár a tulajdonost, akár a házszámot, legyen az városi, vagy tanyai épület. A város ezek után még elhatározta, hogy újonnan felterjeszti a kérelmet, mégpedig azzal az indoklással, hogy a mintegy 200-zal szaporodott új házaknak és tanyáknak a folyószámai többmérföldnyi távolságra esnek, és feltalálásuk a házszám alapján lehetetlenné vált, kivált a cs. kir. csend- és pénzügyőrségnek, sőt még a városi cselédségnek is.29 A házak átszámozására végül csak 1857-ben kerülhetett sor, az év végén végrehajtott újabb népszámlálás előkészületeként. A megyei hatóság még az év elején elrendelte a ház- és tanyaszámok megújítását. Július 5-én a polgármesteri hivatal a városi házszámozásoknak tizedenkénti, a tanyai házaknak pedig a várositól leendő elkülönítésére kért engedélyt.30 A megye felé tett jelentésében már a szolgabírói hivatal is utalt arra, hogy a házak számozásánál a március 23-án kiadott császári rendelet szerint a törtrészek alkalmazása nem megengedett, ezek azonban oly gyakran előfordulnak, hogy egy egyszerű javítás itt céltalannak tűnik és a kataszteri munkálatokban is tévedésekhez vezetett. Az előbbi rendelet alapján ezért kérte egy új, a város minden tizedére külön számozás engedélyezését. A megye azonban utólagos korrekciókkal továbbra is működtethetőnek ítélte meg az addigi, az összes új kataszteri és telekkönyvi eljárás alapjául szolgáló számozást. Ezért kimondta, hogy az új számozásnak az egész településen, a tanyákat is beleértve, „egy egységes aritmetikus sorrendet kell magában foglalnia”, továbbá, hogy a házakon a régi számokat is láthatóvá kell tenni fekete festékkel és e szám mellett egy zöld táblán kell kifüggeszteni az új számot.31 Az új házszámozás, melyről szeptember 19-én már készen voltak az előírt kimutatások,32 végül tehát a rendszer alapját nem érintette. Továbbra is folyamatosan haladt végig az 5 tizeden (Tarján, Tabán, Kisutca, Újutca és Újváros) ösz- szesen 4673 számmal, majd a külterületen folytatódott, és a Kistó parton épült 2íi Uo. Tan. ir.: T.ü. jkv. 968/1853., 38/1854. 29 CSML SZL Csongrádi Mh. ir. 1118/1854.; CSML HL Tan. ir.; T.ü. jkv. 38/1854. 10 CSML HL Polgm. ir.: 4, 19, 164/1857. sz. elnöki iktatókönyvi bejegyzések. 31 CSML SZL Csongrádi Mh. ir. 5722/1857. A kézírásos német szöveg fordítása Skoumal Krisztián munkája. 32 CSML HL Tan. ir. 2680/1857. sz. iktatókönyvi bejegyzés. 16
