A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1957-1962 között

BA RA CS GA BRIELLA

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY MEZŐGAZDASÁGA 1957-1962 KÖZÖTT Az agrárpolitika változása

1956. november 12-én a kormány eltörölte a kötelező beszolgáltatás rendszerét. November 27-én felhívással fordult a parasztsághoz, amelyben elítélte az 1948 utáni agrárpolitikát, a szövetkezetek erőszakos létesítését, egyúttal megígérte a mezőgazdasági termelés biztonságát, s az ágazat fejlesztését. A parasztságra bízta a gazdálkodás formáit azzal, hogy szabadon választhatják azt meg. ígéretet tett a megmaradt szövetkezetek támogatására is. Ezzel párhuzamosan irányelveket adott ki a kilépés szabályozására. Részben ennek nyomán, részben az októberben megindult spontán folyamat eredményeként 1957. januárra mintegy 40%-a a szövetkezeteknek, és kb. a tagságnak ugyanekkora része oszlott fel, illetve lépett ki a szövetkezetekből. A valóság azonban ennél sokkal drasztikusabb mozgásokat jelent: 1956 nyarán még 4863 termelőszövetkezet volt, ebből mintegy 700 maradt meg a továbbiakban is. Ezzel a termelőszövetkezeti mozgalom kb. az 1950. évi szintre esett vissza.

Mindezek következtében a falun igen gyorsan helyreállt a rend. 1957 elejétől már megszűnt a szövetkezetek további széthullása, 1957 közepén már kb. 160 ezer taggal számoltak (1956 december végén 119 ezer, 1956 közepén még 343 ezer tsz-tag volt), s ezek kb. 800 ezer hektár földön gazdálkodtak (1956. december végén csak 600 ezer ha, 1956 közepén 1,4 millió ha volt a szövetkezetek földje). A konszolidáció e téren részben újabb eredményeket hozott, így 1958 végén (az 1953. június előtti helyzetet alapul véve) a tsz-ek száma az akkorinak kb. 67, a terület 59, a tagok száma pedig 45% volt. Összességében ekkor a megművelt mezőgazdasági földterület 10%-ával, a népesség 9,7%-ával rendelkeztek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (és csoportok).

A mezőgazdasági politikát illetően azonban több vonatkozásban sikeres maradt a korábbi, 1953 júniusával kialakult vonal. Ezt jól mutatja az 1957 júliusában megszületett hosszú távú agrárpolitikai koncepció. Ez egyrészt megállapította, hogy a termelőszövetkezetek gyökeret vertek a magyar gazdaságban, másrészt kimondotta, hogy a szövetkezetek szervezése nem lehet öncél, s korábban az állami szervek túlzott beavatkozása jellemezte az agrárpolitika napi gyakorlatát. A mezőgazdasági termelés fő feladata a több termelés, s ehhez megfelelő beruházásokat helyezett kilátásba. Az iparnak is jobban kell szolgálnia a mező- gazdaságot.

A felvásárlási és árrendszernek elő kell segítenie a termelés növelését. A stratégiai termékek terén (gabona, napraforgó, sertés- és marhahús) azonban megmaradt az állami továbbforgalmazási monopólium, még a szövetkezetek is csak állami megbízásból vásárolhatták fel e termékeket. A nagyüzemi átalakítás csak fokozatos lehet, egyidejűleg meg kell engedni a szövetkezeteknek, hogy a

163