A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944

könnyebben kapnak árut, illetve további előnyökhöz juthatnak."4 Ez elég hihető, ha figyelembe vesszük, hogy maga a polgármester is hangsúlyozta, hogy a Ba- ross-tagok a közigazgatási hatóságok szemében prioritást élveznek. A szövetség egyik legtöbbet hangoztatott célkitűzése volt, hogy a központilag irányított anyag- és áruelosztásban saját tagjai részesüljenek elsőségben, ennek érdekében mind a szervezet budapesti központja, mind pedig a helyi csoportok erős - és sikeres - lobbitevékenységet folytattak. A vásárhelyi Baross soha nem mulasztotta el felhívni a figyelmet az e téren elért eredményekre, az újságok bővelkedtek az olyan és hasonló tudósításokban, hogy a Baross Szövetség „milyen értékes szolgálatot tud tagjai részére tenni, mikor a kávé és a rizs beszerzésénél hathatósan közreműködött és bőséges mennyiséget biztosított tagjai számára”,"5 vagy másutt: „a Baross Szövetség budapesti központja vette [...] most kezébe az anyagelosztás központi irányítását a saját tagjai részére, s ennek eredményeképen [sic!] mindenféle anyaggal módjában lesz a jövőben tagjait ellátni. [...] A Baross Szövetség kereskedői és iparosai mindenkor képesek lesznek vevőiket a napi szükségletüknek megfelelően pontosan kiszolgálni”.* 115 116 117 Mindezek fényében nem lehetett kétséges, hogy érdemes Baross-tagnak lenni.

A szervezetben való részvétel nem feltétlenül jelentett egyúttal antiszemitizmust is. Nem egy kereskedő, iparos Baross-tagsága dacára - vagy épp azt felhasználva - igyekezett zsidó pályatársai, ismerősei helyzetén könnyíteni. Almássy Szilárdné textilkereskedő például utóbb arra hivatkozva kért - és nyert - igazolást, hogy 1944 júniusában szabadsága kockáztatásával próbált a deportálásra összegyűjtött zsidókon segíteni, és akkor, „amikor még szóba állni sem volt szabad zsidókkal”, a kerítésen keresztül igyekezett őket élelemmel ellátni. És „hogy mennyire nem voltam az előző rendszer híve, azt a legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a deportálásból hazatért zsidók, mint pl. Grün László, Halász Mátyás textilkereskedők segítenek hozzá ma is részint hitelbe adott árukkal, részint közösségvállalással ahhoz, hogy üzletemet fenn tudjam tartani és családom eltartásáról gondoskodhassam...”."7

4 Uo. I. sz. lg. Biz. ir. I. jelzésű iratok, 101/1946.

115 VRÚ, 1940. jan. 26. „A Baross Szövetség új helyisége”

116 Uo. 1939. dec. 20. „A Baross Szövetség Vásárhely közönségéhez”

117 CSML HL I. sz. lg. Biz. ir. 579/1945. Almássy Szilárdné igazolási ügye. Férje, Almássy Szilárd tanító pedig zsidó munkaszolgálatos század parancsnokaként mutatott példát emberségességből. A „muszosok” sorsa nagyon különbözően alakulhatott. Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon belül jóval kedvezőbb helyzetben voltak, mint a frontokon, de sok minden múlott a velük szemben alkalmazott bánásmódtól, a tisztek, őrök személyes hozzáállásától is. Nem egy közülük a tőle - és a háborús körülményektől - telhető módon próbálta segíteni a parancsnoksága alatt állókat, sokszor nem kis kockázatot vállalva ezzel. (A magyarországi háborús munkaszolgálat. Túlélők visszaemlékezései. Szerk. BRAHAM, Randolph L. Budapest, 1996. 7.) Almássy Szilárd ellen - aki a m. kir. V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj állományában, főhadnagyi rangban vezényelt zsidó munkásszázadot - 1943-ban a szegedi V. honvédhadtest parancsnoksága amiatt emelt vádat, és kapott végül 6 hónapnyi börtönbüntetést, mert a zsidó munkaszolgálatosoknak közokirat-hamisítással eszközölt szabadságot, és általában enyhén bánt velük. A hazatérő munkaszolgálatosok egybehangzóan állították róla, hogy „gondolkozásával nem fért össze az em1 1 1