A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944

Időközben a Kereskedelmi Testület kénytelen volt átadni a Baross Szövetségnek a még az egykori elnök, Balassa József által alapított, és - a főispán meghatározása szerint - a „régi liberális idők hagyatékaként a zsidó Lloyd által fenntartott” Női Kereskedelmi Szaktanfolyamot is. Ezzel teljessé vált az intézmény árjásítása, amelytől a második zsidótörvény értelmében a vallás- és közoktatásügyi miniszter még 1939. december végén elrendelte az ideiglenesen alkalmazott dr. Schwartz Erzsébet 1940. január 31-el történő elbocsátását. Bár a törvény a zsidó tanárok nyugdíjazására viszonylag hosszú, 1943. január 1. napjáig terjedő határidőt biztosított, a szerződéssel nem rendelkező ideiglenes tanerők helyzete azonnal bizonytalanná vált. A hirtelen döntés több szempontból is kellemetlen helyzetbe hozta a Szaktanfolyam igazgatóságát. A szegedi tankerületi főigazgató felszólította a tanfolyamot akkor még fenntartó Kereskedelmi Testület elnökét, hogy sürgősen intézkedjen a megüresedett pozíció betöltéséről, „hogy a legfontosabb szaktárgyak tanítása megszakadást ne szenvedjen”. Míg a pragmatikus kérdésekre koncentráló intézményvezetőket inkább az aggasztotta, hogy vajon sikerül-e belátható időn belül a kereskedelmi számtan, könyvvitel és levelezés tanítására szakképzett tanerőt keríteni, addig Imre Károly arra keresett jogi kiskapukat, hogy a tanárnőt valamiképp állásában lehessen tartani. Közölte a tanfolyam-igazgatóval, hogy - értesülései szerint - amennyiben Schwartz Erzsébetnek a tanév végéig szóló szerződése volna, úgy addig nem kellene elbocsátani, és bár írásos szerződése nincsen, megígérte neki, hogy alkalmazni fogják a folyó évben is. Ez pedig „szerződés jellegű, mert ezt én nem tagadom le, de meg mások előtt - a választmányunk előtt - is kijelentettem ezt”. Arra kérte tehát az igazgatót, nézzen utána, mit lehetne tenni az ügy érdekében, és intézkedjen.69 70 Tenni ugyan nem sok mindent lehetett, de a testületi elnök korrekt igyekezete arról tanúskodott, hogy voltak, akik a szakmai, emberi kiválóságot továbbra is többre becsülték a származási erényeknél.7"

A Kereskedelmi Testület 1941 nyarán átengedte a Hódmezővásárhelyi „Toldi” Levente Egyesületnek az izraelita hitközség Kálvin téri székházában bérelt helyiségeit, könyvtárával, bútorzatával együtt. Imre Károly továbbra is mindent megtett, hogy életben tartsa a szervezetet, a Társadalmi Egyesületek Felügyelőségéhez írt levelében már antiszemita frázisokat pufogtatva bizonygatta, hogy „a

69 CSML HL Kér. Test. ir. 6/1940. A háborút követően, 1946 áprilisában az akkor már dr. Goldmann Istvánné Schwartz Erzsébet mint a hódmezővásárhelyi női kereskedelmi szaktanfolyam megbízott igazgatója tett hivatali esküt az új főispán, Karácsonyi Ferenc előtt. (CSML HL Főisp. ir. Alt. ir. 248/1946.)

70 VRÚ, 1940. aug. 11. „Nem szűnik meg a női kereskedelmi szaktanfolyam”. 1941 szeptemberében a város törvényhatósági bizottsága az immár árjásított iskola segélyezésére 1500 pengőt szavazott meg, a határozatot azonban a belügyminiszter nem hagyta jóvá. A főispán értetlenül állt a döntés előtt, és szóvá is tette, hogy a tanfolyam addig, amíg a zsidók által volt fenntartva, állandó segélyben részesült, most pedig, hogy a Baross az iskolán keresztül a hallgatóiba a „keresztény kereskedői szellemet” akarja nevelni, és a magyar keresztény társadalom utánpótlásán fáradozik, méltánytalan lenne, ha nem kapná meg azt a segítséget, amelyet a tanfolyam korábbi fenntartója élvezett. (CSML HL Főisp. ir. Alt. ir. 39/1942.)

102