A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944

rábban láthattuk, a Barossal együttműködve komoly szerepet játszott a helyi borkereskedelem zsidótlanításában. A Baross azon törekvéseinél, hogy a kötelező kereskedelmi érdekképviselet hivatalos szervezetévé váljon, az Ipartestületeket tekintette példaképül.* 58

Az - egyelőre szabad - kereskedelmi érdekképviselet terén konkurens Hódmezővásárhelyi Kereskedelmi Testülettel viszont már nem volt ilyen felhőtlen a kapcsolata. Ráadásul a Testület vezetésében és működésében hagyományosan nagy szerepet játszottak a város zsidó kereskedői, 1938-ban elnökségének és választmányi tagjainak mintegy fele volt zsidó. A Testület 1938. májusi választmányi ülésén - már folyt az első zsidótörvény parlamenti vitája - viszont dr. Blantz Béla ügyvezető elnök, dr. Balassa József elnök, Weisz László alelnök, Novák István titkár, és dr. Somló György jegyző bejelentette a lemondását. Döntésüket azzal indokolták, hogy „a magyar nemzet évezredes történelmi fejlődése során az utóbbi időben oly fordulat állott be, mely erkölcsileg erősen sújtja az ország zsidó lakosságát. Az egyre fokozódó agitáció következtében ők, mint a Testület zsidó vallású vezetőségi tagjai, úgy találták, hogy a kereskedői érdekek szempontjából helyesen járnak el, ha helyeiket elhagyják. [...] Kormányintézkedésekkel nemzeti érzésük kétségbevonatott és így helyettük olyanoknak kell a Testület vezetését átvenni, kik a legmagasabb intézőkörök feltétlen bizalmát is élvezik”. A választmány megpróbálta maradásra bírni a tisztségviselőket, Bandula Sándor alelnök erősködött, hogy „nem találja indokát a lemondásnak, annál kevésbé, mert a Testületben felekezeti kérdés sohasem került szóba”. Blantz elismerte, hogy „a Testület kebelében sohasem volt honos az a hang, amely most egyre nagyobb tért nyert az országban”, de hangsúlyozta, hogy távozásukkal a Testület ellen indítható esetleges támadásoknak akarják elejét venni.5'1

Ahogy láthatjuk tehát, a vásárhelyi nem-zsidó kereskedők egy része nem tette magáévá az antiszemita célkitűzéseket. A támadásokat nem is tudták elkerülni, különösen azután, hogy a Baross Szövetség egyre arrogánsabban követelte magának a helyi gazdasági élet szervezésében a főszerepet. Dietrich Lajos már 1938 szeptemberében, a szervezet kereskedelmi csoportjának alakuló gyűlésén60 - ahol hangsúlyozta, hogy a szövetség célja „megkedvelteim a keresztény társadalom fiaival a tisztes kenyeret adó kereskedői pályát”, leszögezve, hogy „nem antiszemitizmus ez, hanem a saját fajtánknak szeretete” - kifogásolta, hogy a Kereskedelmi Testület pont erre az időre tette a saját gyűlését is.61 Egyszersmind íratlan szabály lett, hogy elkötelezett barossistáknak nem lehet közük a zsidókat még mindig megtűrő Kereskedelmi Testülethez. A Baross kereskedelmi csoport megalakulásának napján Dietrich egy rendkívül kimért és cinikus hangú levelet

Szeged, 2004. 20. és 60.)

58 VRÚ, 1943. febr. 16. „A Baross Szövetség közgyűlése”

59 CSML HL A Hódmezővásárhelyi Kereskedelmi Testület iratai (a továbbiakban: Kér. Test. ir.), 84/1938.

60 VRÚ, 1938. szept. 18. „Ma alakul meg a Baross Szövetség kereskedelmi osztálya”

61 Uo. 1938. szept. 21. „Ülés a Baross Szövetségben”

100