A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A házszámozás története Hódmezővásárhelyen

MAKO IMRE

A HÁZSZÁMOZÁS TÖRTÉNETE HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

A II. József-féle számozás

A házak hatósági megjelölését az ebben élenjáró Európa több államában a 18. század folyamán vezették be. A téma avatott kutatója, Anton Tantner osztrák történész a házszámot a felvilágosodás korának egyik legfontosabb találmányaként értékelte. Jelentőségét mit sem csökkentheti, hogy a házakat eleinte valamiféle hatósági összeírás, az adószedés, a katonaállítás, a katonaság bekvártélyozá- sa céljából számozták meg, amiért az nem ritkán heves ellenállásba ütközött.1

Magyarországon először a jobbító szándékú reformjairól ismert II. József rendelte el 1784. július 16-án napvilágot látott pátensében, amely az ország népességének első ízben valamennyi társadalmi osztályra kiterjedő, a katonai újoncállítás érdekeit szolgáló összeírásáról intézkedett.* 2 * Mindezeket már 1770— 72-ben, Mária Terézia uralkodása idején végrehajtották a Habsburg Birodalom osztrák és cseh részén. A helytartótanács most hiába hivatkozott arra, hogy maga a bécsi Burg is számot visel, az eljárás a magyar nemesi vármegyék tiltakozását váltotta ki, a nemesség kiváltságai megcsorbítását látta benne.

Az egymással összekapcsolt két műveletet, a házak megszámozását és a népesség összeírását az 1784-1785. években aránylag kisszámú, községről községre haladó katonatiszt és kirendelt polgári számlálóbiztos hajtotta végre. A legelső levéltári utalás szerint Vásárhely elöljárósága 1785. április 24-én, a vasárnapi istentisztelet után kidoboltatta, hogy „minden gazda minden tselédjét elő állítsa a’ Consriptor (=összeíró) Urak eleibe kemény büntetés alatt”. Legközelebb, június 12-én felhívták a még össze nem írt háztulajdonosokat, hogy házuk népével, kivált férfi cselédeikkel, nem különben zsellérjeikkel és azoknak cselédjeivel a dologidő ellenére is állandóan otthon tartózkodjanak, hogy „a7 Conscriptor Uraknak semmi hátra maradások ne legyen, különben a7 ki engedetlenségben találta- tik, minden kifogás és személy válogatás nélkül ollyat kap, hogy az egész Nyáron nem dolgozik jó ízűén”. A nép által választott parasztbírák részéről elhangzó erélyesebb felszólítások arra utalnak, hogy a procedúra iránt a lakosság egy része dacot, legalábbis érdektelenséget mutatott. Július 4-én, amikor az összeírok már a szállásokon (tanyatelkeken) jártak, a háztulajdonosokat 25 pálca büntetés terhe alatt felszólították, hogy a városon lévő házuk „numerussát” a szállásukra kivigyék, és az ott lévő házukra kívül felszögezzék oly helyre, ahonnan az eső le ne mossa, hogy az odaérkező összeíróknak azt megmutathassák. E felhívást júli1 TANTNER, Anton: Die Hausnummer. Eine Geschichte von Ordnung und Unordnung. Marburg,

2007.

2 THIRRING Gusztáv: II. József magyarországi népszámlálásai = Magyar Statisztikai Szemle,

1931/2.4.

9