A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - BENKÓ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek - Az üvegműves

Szeremlei Sámueltől tudjuk, hogy az 1820-as években már egyszerre három-négy üveges dolgozik a városban,4 5 de azt nem lehet tudni, hogy letelepült mesterek, vagy alkalmi munkát végző vándorkereskedők voltak-e. Önálló céhet nem alkottak, közeli-távoli nagyvárosban működő vegyes céhben lehettek tagok. Mint például a Selmecbányán 1580 előtt alakult vegyes céh, amelyet lakatosok, ónöntők, kardcsiszárok és üvegesek alkottak.6

A Vásárhelyi híres vásárokban a „felső vásár” szélén, a zsidótemplom oldalában és azzal szemben voltak az üvegárusok. Ládákba, gondosan, szalma közé pakolt üvegtárgyaikat rakodták ki a földre, gyékényszőnyegre, posztóra. A „felső vásár” másik végén, az óvónőképző felől is árultak üvegesek és porcelánosok. Különböző üvegtárgyakat hoztak magukkal Szegedről, Pestről. A századforduló után a polgárosuló házaknál az üvegből készült használati és dísztárgyak kezdtek elterjedni. Az ő igényeiket szolgálták ki a vásárban árusító üvegkereskedők. Eladók voltak itt pálinkás-, vizes-, és borospoharak, üvegkancsók, boros karafinák, feliratos bögrék és cifra, azaz festett poharak, a megajándékozandó leányok neveivel ellátva. Ezen kívül sótartók, üvegtálak, tányérok, virágvázák, fényképtartók és természetesen keretes és keret nélküli fali és asztali tükrök találhattak gazdára. Volt itt a fiúk, férfiak számára nyeles kézitükör, zsebtükör a borotválkozáshoz. A 20. század elejéig a felvidéki üveges tótok is foglalkoztak a táblaüvegek mellett apróbb üvegtárgyak eladásával. A színes nyomtatott szentképek elterjedése előtt üvegre vagy tükörre festett szentképek, 48-as képek is ide kerültek a városba, vagy búcsújáró helyekről hozták magukkal a búcsúsok.7

Az 1800-as évek elején a megyei árszabás még megemlíti a korábban használt ólomkeretes üvegkarikákat (4, 5 és 6 colosakat, 4-5-6 krajcárért). Ugyanekkor tűnik fel és kezd elterjedni a „Tseh Országi” fehér és zöld táblaüveg is. Itt említik a fakeretbe ragasztott (gittéit) üvegezést. Világító eszközöket is találunk a felsorolásban: fába foglalt és drótból kötött üveges lámpások, amelyeket szintén vagy valószínűleg az üvegesek, üvegkereskedők forgalmaztak.8

Az önálló törvényhatósági jogot elnyert (1873) városban négy adózó üveges dolgozott, akik üzlettel és/vagy műhellyel rendelkeztek. Ezek mellett - a század- forduló körül mint sok más szakmában, néhány engedély nélkül dolgozó kisebb üvegező is élt. Ők saját házuknál, illetve a város külső kerületeiben és a tanyavilágban vállaltak kisebb üvegező munkákat.

Vásárhelyen az első letelepült üvegkereskedése Heller Ignácnak volt, melyben már üvegező műhely is működött, amely a későbbi zsidó kávéház helyén

4 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Tanácsülési jkv. 1792. nov. 29.

5 SZEREMLEI Sámuel: i.m. 395.

6 CSIFFÁRY Gergely: i.m. 117.

7 KISS Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Budapest, 1956. 34, 36.

8 CSML HL Csongrád megyei limitatio (árszabás), 1812. XXXIV.

42