A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében

tanács felügyelt a rendre és a közbiztonságra. A tűz megelőzéséről, a belvizek elleni védekezésről, a vetések megóvásáról határozatokat hoztak, amelyeket a lakosságnak be kellett tartani.

Megszervezték a házak őrzését, már 1776-ban elrendelték, hogy minden negyedik háznál kutat ássanak, hogy tűz esetén a szükséges vizet a város minden pontján el lehessen érni. A város kapitánya felelt a közrendért és a közbiztonságért, különös feladata volt a lakosság felkészítése egy esetleges tűzesetre. Az ún. „kapitány vizet”, mely a tűz oltására szolgált, állandóan készenlétben kellett tartani. A vízipuskák, bőrvedrek, csáklyák jó karban tartásáról is gondoskodnia kellett. A városvigyázók (bakterek) teendőit a tanács határozta meg. Egy 1776- ban kelt határozat szerint feladatuk közé tartozott, hogy az utcákon lévő vermeket berakassák, pörnye gödrökre, kapitány vízre, hosszú lajtorjákra, vedrekre ügyeljenek, a kutakra, hogy azok minden negyedik háznál legyenek. Az 1808. évi nagy tűzvész után a baktereket éjjel-nappali szolgálatra kötelezték, és fizetésüket 40 forintról 120-ra emelték. 1819-ben külön éjjeli őrállók engedélyezését kérte a megyétől a tanács, akik lándzsások neve alatt vigyázzanak a közbátorságra. Az 1829-ben bekövetkezett nagy tűzvész után pedig minden ötödik ház ellen a lakosság által kiállított éjjeli gyalogstrázsák mellé még lovas őröket is állítottak.

A házgazdákra vagy utcabírákra 10, olykor azonban 30-50 házat is bíztak, hogy a közbiztonsági, közerkölcsi és tűzrendészed dolgokra a hadnaggyal, bak- terrel, lándzsással, vagy egyes házaktól egy-egy hétre kirendelt strázsával együtt, vagy nélkülük - főleg éjjel - őrködjenek. Az utcakapitányok a 18. század közepétől szerepelnek a forrásokban. A közrendre és a közbiztonságra vigyáztak az utcákon és az egyes házakban. A kisbíráknak hasonló feladatuk volt. Városi tizedek szerint választották őket.6

Az 1800-as évek elején folytak Napóleon hódító háborúi az osztrákok ellen, és igy közvetve a háborús terhekben osztozott Magyarország is. 1805-ben a francia csapatok elkergették Bécsből Ferenc császárt, és Magyarország területére is benyomultak. 1807-ben újabb háború kezdődött, és a császár külön adót és katonát kért a háború folytatásához. Vidékünkön ez a terhek növekedésével (katonaállítás, beszállásolás, fuvarozás, újabb adók kivetése) járt. 1808-ban Ausztria ismét vereséget szenvedett Napóleontól, így az áldozatok hiábavalónak bizonyultak. Ilyen körülmények között lobbant fel 1808. július 30-án az a tűzvész, amely a város egy részét elhamvasztotta.

Béréi Farkas András vásárhelyi születésű vándorpoéta így idézi fel a tűz feltámadását A Kis Trója pusztulása c. elbeszélő költeményében:

Nyolcszáz nyoltzban írván, esztendők ezriben,

Heted Hold töltenek harmintz nap mentiben:

6 SZEREMLEI Sámuel: FIód-Mező-Vásárhely történte. V. köt. Hódmezővásárhely, 1913. 512,517-518.

27