A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

IN MEMORIAM - KORODY-PAKU ISTVÁN: Emlékeim Antal Imréről

akkorra kollegiális lett. A sors iróniája, hogy csak egyszer találkoztunk a tengerentúlon, mivel amikor ő ráért, nekem volt fellépésem, amikor pedig én értem rá, neki Torontóba kellett menni, ahol konferanszié volt egy magyar irodalmi műsorban. Onnan írt nekem egy pár szívélyes sort éppen azon műsor hátuljára, amelyen én is szerepeltem Winsorban.

Egyik itthoni hazalátogatásom alkalmából, a 80-as évek elején, talán éppen Endrikén (Szentendre á la Antal) történt: látom ám, hogy Imre angol nyelvvel foglalkozik. Amerika hatása? Ki tudja miért, miért nem, édesanyja előtt angolul kezdtünk társalogni, s ekkor kifejtette, hogy kedvenc szava a „window“, mivel ezt kiválóan lehet a száj minden részével megformálni. Remek nyelvismeretét azt hiszem sokan irigyelték.

Imre, talán Amerika segítségével is, olyan hírnevet szerzett, hogy nem csak itthoni filmekben kérték szerepre, hanem odakint is. Hadd idézzek Franki Péter (könyvében Imre az ő nevét is megemlíti) neves zongoristánk nekem adott nyilatkozatából. Vázsonyi Bálint (kiváló zongorista volt, Washingtonban, ahol halála előtt élt, még politikai újságírással is foglalkozott, híres Dohnányi könyvét itthon jelentette meg) napok alatt megtanulta a filmszakmát. Filmtervét, hogy híres zeneszerzőkről portrét készít, a kommunizmus összeomlása hiúsította meg. Cseh-magyar-NDKprodukció lett volna. Már az is el volt rendezve, hogy Antal Imris játssza Schubert Leiermannját.

Azt, hogy Imre műsorvezetőként Nagy Endre-i kvalitásokkal rendelkezett, magam is megtapasztalhattam. Mindezt Vásárhelyt, ahol az Erzsébet Kórház javára rendezett jótékonysági estet Kovalik Karcsival ő vezette. Természetesen centrális alakításaival Antal Imre dominálta a műsort. Ennek a szép estnek a plakátját levettem a Kultúrház faláról a műsor végeztekor, fotóját itt mellékelem. Többen tanúim Vásárhelyen, hogy amikor engem a műsorról megkérdeztek, mindig azt feleltem, hogy az egész műsor fénypontja Antal Imre összekötőszövege volt. Annyira tetszett, hogy a függöny mögött, az én előadásom kivételével, csak őt figyeltem. Majd táncra perdült Dratsay Ákos és Bea fuvola duettjére, Telemann h-moll szonátájára. Vezényelt is hozzá: Hű, de remek, nagyszerű! Nem tudom az én „Marosszéki táncaimra” táncra perdült-e? Nem hinném. A műsorban előkerültek a közkedvelt tévés, Kovács P. József „madártojásai”. Az volt az érzésem, hogy Imre az egész estet végigimprovizálta. Az elbeszélést, mesélést még kisgyerek korában szívta magába Vásárhelyen, amint ez könyvéből is kiderült. Az előadás végén még dalra is fakadt (persze csak playbackről), amiért nagyon szurkolt, hogy összejöjjön.

Amikor egy-egy összekötőszövege különösen jól sikerült, így szólt: Na most megérdemelsz egy cigit, Antal. A cigarettával kapcsolatban is mindig csodáltam Imrét. A 60-as években nagy szenzáció volt amerikai cigarettához jutni. Az ember ilyen luxuscikkhez vagy csomagból jutott hozzá, vagy Imre segítségét vette igénybe. O tudniillik ismerte a pesti vendéglők trafíkos- és kenyereslányait,

212