A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

IN MEMORIAM - LABADI LAJOS: Az idegen nyelvek szerelmese - Száz éve született Mátyás Sándor

ba. 1932-ben középiskolai tanári oklevelet nyert, 1933-ban pedig a bölcsészettudományok doktorává avatták magyar-latin-francia nyelvből és irodalomból.

A gyakorló tanári évét a debreceni Arany János Gimnáziumban töltötte, majd 1933 őszén megválasztották a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium magyar-latin szakos tanárának. Még ugyanebben a tanévben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1936-ban angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát nyert.

Iskolai elfoglaltsága mellett 1938-ban az egyik megalapítója volt az ország első népi kollégiumának, a Cseresnyésnek; emellett folyamatosan részt vett a tehetséges tanyai gyerekek felkutatásában, és továbbtanulásuk segítésében. 1944 őszén tanártársaival az országban elsők között nyitották meg a gimnáziumot Vásárhelyen, normalizálva az oktatást. A közélet egyéb területem is élénk tevékenységet fejtett ki: műsorokat szervezett, előadásokat tartott, cikkeket írt a helyi lapokba, munkatársa volt a Puszták Népe és a Délsziget című kulturális folyóiratoknak, választmányi tagja a Tornyai Társaságnak. Maradandó élményt jelentett számára, hogy 1945-1948 között egy tantestületben dolgozhatott Németh László íróval, akivel életre szóló barátságot kötött.

1948-ban lehetősége nyílt arra, hogy hazakerülhessen Szentesre. Noha ekkorra már vásárhelyinek vallotta magát, mégis visszatelepült, hogy gondoskodhasson idős, egyedülálló nagynéniéről. A Horváth Mihály Gimnáziumban helyezkedett el, a magyar-latin-angol-francia nyelvek tanáraként. Az új idők szele azonban hamarosan megcsapta, amennyiben már a következő évben négyhetes orosz nyelvtanfolyamra küldték Egerbe, majd beiskolázták a budapesti Lenin Intézetbe, ahol képesítést szerzett az orosz nyelv tanítására. így 1949-1956 között számára az orosz vált főnyelwé, a korábbi kedvenc nyelveit nem taníthatta. Közben csábították őt egyetemi oktatónak - előbb Sopronba, majd Szegedre -, lehetett volna tanszékvezető, adjunktus; de hű maradt Szenteshez, és 1968-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a Horváth Mihály Gimnázium tanára maradt.

Nyugdíjas éveiben kedvenc időtöltése a műfordítás volt. E téren a legjelentősebb vállalkozásának számított, hogy magyarra fordította Virginia Woolf angol írónő két könyvét (

Hullámok, Világítótorony). A gimnáziummal élő maradt a kapcsolata. Kedves intézménye iránti ragaszkodását azáltal is kifejezte, hogy egykori iskolatársával - Papp Gézával - alapítványt tett az angol és magyar nyelven kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók javára.

Szentesen hunyt el 1987. január 27-én. A Szeder-temetőben február 4-én tartott gyászszertartáson Bácskai Mihály gimnáziumi igazgató, és Barta László egykori tanítvány és kolléga mondott búcsúztatót. A tanártárs így fogalmazott: Öregségét, évekig tartó időszakos magányait, valóságos és képzelt betegségeit méltósággal viselte. De most, ezekben a percekben egész életének és egyéniségének más távlatot ad a halál. Fölfedezhetjük benne egy nagy tanárnemzedék tipikus alakját: az igényes, alapos, a jövőre felkészítő tekintélyes és feledhetetlen nevelőt.

208