A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
ÉVFORDULÓ - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók
FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET VÁSÁRHELYI OKTATÁSI ÉVFORDULÓK 50 éve indult a gorzsai napközi otthonos óvoda A Gorzsai Óvoda 1958. május 2-án nyílt az állami gazdaságban dolgozó szülők gyermekei számára. Hosszú ideig idényjelleggel működött (csak a nyári hónapokban) Vincze Gyuláné irodai dolgozó vezetésével, aki a városból járt ki naponta. Az óvoda és a gorzsai vasútállomás közötti 3 km-es útszakaszból csak fél km volt köves, így eső esetén valóságos sártengerben közlekedtek. A gyermekek reggelijét az óvónő cipelte naponta, az artézi vizet pedig a dajka hordta a közeli tanyából. Víztartályból mosakodtak, és az illemhely is az udvaron volt. A gyerekeket a tanyavilágban lovas kocsival szedték össze. 1962-ben sikerült egy közelebbi tanyába költözni, ahol már csak fél km sáros út maradt, és az ivóvíz is az udvarban volt. Az ételt továbbra is az óvoda dolgozói hordták kerékpáron. Amikor a gazdaság profilt bővített, az anyák már nem csak nyáron, hanem egész évben dolgoztak, ezért gyermekeiket biztonságba kellett helyezni, így megkezdték az állandó óvoda szervezését. 1970—1978-ig minden évben iskolai előkészítő tanfolyamot szerveztek, amelyen a közeli településeken élő, első osztályba induló gyermekek vettek részt. A Gorzsai Állami Gazdaság 1978-ban, igen kedvező körülmények között, végre állandó óvodát nyitott. Külön foglalkoztató, étkező és hálószoba állt a gyermekek rendelkezésére, és már a WC-t is az épületben helyezték el. Ekkor már a gyerekek lovas kocsi helyett autóbusszal jártak. 1987-ben ríj helyre költöztek. Ebben az épületben minden tevékenységet külön teremben végezhettek (foglalkozás, étkezés, tisztálkodás, pihenés és testnevelés). Az udvart a szülők és a gazdaság segítségével tették rendbe, és szerelték fel a szükséges játékeszközökkel. A rendszerváltozás után, az Állami Gazdaság átalakulásakor, bezárták az üzemi óvodát, de a környéken élő emberek kérésére a város átvette és üzemeltette tovább. Vincze Gyuláné évtizedeken keresztül különös gonddal nevelte a tanyai gyerekeket. Igyekezett az ingerszegény környezetből jövőket felzárkóztatni, és minél több ismeretet nyújtani. Gyakran utaztak Hódmezővásárhelyre, ahol megnézték a város neves épületeit, megfigyelték a közlekedést, az üzleteket. Színházba, moziba és kiállításokra jártak. Távolabbra is merészkedtek, 1994-ben három napot töltöttek Egerben, a következő évben Budapesten kiállítást tekintettek meg, de jártak az Állatkertben és a repülőtéren is. 1996- ban a szülőkkel közösen Pécsre látogattak. Az osztatlan egycsoportos barátságos óvodában, nyugodt, családias légkörben éltek a gyermekek. Az ünnepélyek, a sikeres jótékonysági bálok bevételét szemléltető eszközök beszerzésére, közös kirándulásokra fordították. Vincze Gyuláné nyugalomba vonulása után Kádámé Beder Edit (1999-2000), majd Bányik Bernadett (2000-2002) vette át az óvoda vezetését. A tanyavilág elnéptelenedése miatt folyamatosan csökkent a gyermeklétszám, ami a nagy áldozatok árán fenntartott óvoda létét megpecsételte, 2002-ben bezárták. A gyermekeket a szikáncsi óvodában, valamint a város intézményeiben helyezték el. 199
