A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - HERCZEG MIHÁLY: A városrész, ahol éltem... Susán - Lóger - Lakhat

Ez bizony ráillik nemcsak a vásárhelyi Susánra, de a Bálint Sándor által a dohánykertészekkel kapcsolatos Torontál megyei Susán nevű városrészekre is. Sok helyen elenyészett ez a név, akár Tápé, Kiszombor, Makó helyneveit vizsgáljuk. Hódmezővásárhelyen a 19. sz. második fele óta él és virul. Itt van susáni református templom, volt Susáni Polgári Kaszinó, Susán vendéglő, susáni gyógyszertár, susáni asszonykórus, stb. Ennyit Susánról.

A 18. század első felében a csaknem folyamatos betelepülés és a lakosság természetes szaporodása következtében a város fokozatosan észak felé terjeszkedett. Ennek csak a Hattyas- és Csúcs-tó állta útját, de azután ezeknek a lecsa- polására is sor került. Ebbe belejátszott az is, hogy az uradalom katolikus telepeseket hozott a városba, akiknek helyet kellett biztosítani. A mai Lévai utcán ásták meg azt a kanálist, amely az itteni vizeket a Paperébe szállította. Ezért a Lévai utcát sokáig Csatorna vagy Kanális utcának nevezték. Még az 1930-as években is „Kanális parti” iskolának hívták az itteni intézményt.16

A csatornát az egész város ásta. 1779. szeptember 9-én publikálták: Akik még a Canálist meg nem ástak, holnap okvetlen előálljanak: különben nem csak a rendelt büntetést e! fogják venni, hanem meg annyit fognak azon kívül ásni.17

A helytartótanács az urbárium behozatala körüli huzavonában, vitákban figyelt tol Vásárhely óriási határára, s kötelezte az uraságot új községek létrehozására, a határ területének benépesítésére. Ezt az uradalom úgy játszotta ki, hogy kb. 300 katolikus családot telepített a Felvidékről a Lóger és Lakhat városrészekbe. Ezek a családok aztán több mint másfél századon át ragaszkodtak itteni lakóhelyeikhez. A legjelentősebb lógeri családok voltak: Rostás, Szakács, Héjjá, Herczeg, Patócs, Bálint, Vetró, Böjti, Deák, Kun, Gyöngyösi, Labozár, Lakatos- Tóth, Pál, Rakonczai, Mihály, Sinkó. Tipikus lakhati családnevek: Hegyi, Maczelka, Makó, Kruzslicz, Kokovai, Herczeg, Czuczi, Cseszkó, Fejős, Fejes, Fülöp, Kókai-Varga, Kerekes, Bögi-Kovács, Juhász Nagy, Muzsik, Móricz.

Mint későbben jött jobbágyok, ezek a családok többnyire csak a vásárhelyi határ távolabbi részein kaphattak jobbágytelket. így Szőrháton, Csicsatéren, Csomorkányon, kint a Pusztaszélen. Sokáig nemigen keveredtek a „kálomista” őslakosokkal. Majd csak a 19. század vége felé váltak a vegyes házasságok gyakoribbá. A zsellérek közül sokan kisiparosként vagy mezei munkásként próbáltak megélni (lásd Kiss Lajos: Szegény emberek élete). Visszatérve a Lóger és Lakhat betelepítéséhez, Szeremlei szó szerint ezt írja: Mindkét terület mélyfekvésök miatt emberi lakásra nem voltak alkalmatosak.18

16 BODNÁR Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből, VTI.) Szeged, 1983.

17 CSML HL IV. A. 1001. Hirdetőkönyv.

18 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. B. köt. Hódmezővásárhely, 1907. 374.; IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 65.

14