A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége
légierő páncélos és műszaki csapatok), az ezek harcát biztosító szakcsapatoknál, igen sokan határvadász alakulatnál, még többen munkásszázadban szolgáltak. A leventeként 1944 őszén elvezényelt fiatalok közül 110 életet követelt a háború, fele részben hadifogságban vesztek oda. További 10 levente utóbb már katonaként lett áldozat. A front közeledtekor Budapestre vezényelt rendőrök, csendőrök és hadiüzemi munkások mintegy 25 fős veszteséget szenvedtek, és nagyobb részt ők is a hadifogság áldozatainak számát gyarapították. A hadifogságba került vásárhelyiek pontos száma nem határozható meg. Sokukat rövid időn belül elengedték idősebb vagy fiatalabb életkorukra, egészségi állapotukra tekintettel. 1945. július végétől a sajtó híradásai és a hivatalos iratok, kimutatások szerint valamivel több, mint 2900 vásárhelyi polgár tért visz- sza nyugati, és zömében szovjet hadifogságból.56 A mérleg másik oldalát a közel 700 ismert hadifogoly áldozat jelenti, akiknek számát az eltűntek és a közelebbről nem ismert sorsú egyének akár százakkal emelhetik. A szovjet nyilvántartásokból 380 személyt sikerült azonosítanunk. 10 fő nyugati, 7 pedig jugoszláv fogságban halt meg. További 30 személy valamely magyarországi (leginkább a szegedi), kb. 90 romániai (főként a temesvári és a focsani) gyűjtő-, illetve elosztólágerben halálozott el, 34-en pedig röviddel elfogásuk után, vagy kiszállításuk, hazaszállításuk közben. 28-an a fogságból történt elbocsátást követően, ott szerzett betegségükben haltak meg rövid időn belül. Őket nyilvánvalóan nem regisztrálhatták a szovjetunióbeli nyilvántartások, ez alól részben a temesvári hadifogolykórház mutatkozik kivételnek. A foglyok közül a legtöbb áldozatot az 1945. év szedte, zömében még a járványok által sújtott gyűjtő-, illetve átmeneti lágerekben. A katona, rendőr, csendőr, hadimunkás és levente áldozatoknak több mint a fele hadifogságban veszett oda. Kimutatható az is, hogy 1945 májusától, tehát már a béke éveiben, több vásárhelyi polgár pusztult el a szovjet lágerekben, mint a világháború első öt esztendejében, 1944 szeptemberével bezárólag a harctereken (ez esetben a keleti fronton, vagyis idegen földön) együttvéve. Az Oroszországból az 1990-es évek elejétől megküldött korabeli nyilvántartásokban az 1941-es határok közül 65 ezer, a Szovjetunió területén elhunyt magyar katona, munkaszolgálatos és civil szerepel, ezzel szemben egyes történészeink spekulatív úton 2-300 ezerre teszik a számukat.57 Elgondolkodtató lehet az a tény, hogy a töredékesnek tartott szovjet adatbázisban kevés kivétellel megtalálhatók mindazon vásárhelyi áldozatok, akiknek valamely szovjetunióbeli munkatáborban történt elhalálozásáról hazai forrásokból, legfőképp az eltűnteket 56 1945-ben kb. 1500, 1946-ban 350, 1947-ben 558, 1948-ban 485, 1949-ben 9 hazaérkező hadifoglyot regisztráltak Vásárhelyen. Vásárhelyi Újság, 1945. júl.-dec.; CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsa Katonai és Népjóléti Ügyosztályának iratai 1947- 1949., Hódmezővásárhely Város Szociálpolitikai Tanácsának iratai 1948-1949. 57 A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a KFKI ISYS Informatikai Kft. által összeállított adatbázis, lásd az interneten: www.hadifogoly.hu. 142
