A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: A zsidók kitiltása a hódmezővásárhelyi piacokról és vásárokról

fektették. Mivel pedig férje halála (1918) óta magára van utalva, két gyermeke közül az egyik katona, a másik súlyos idegbaja miatt fekvőbeteg, ezért nélkülözhetetlen számára a piaci engedély. Kérte tehát a nyilván a törvény téves értelmezésén alapuló, „elhirtelenkedett” rendelkezés végrehajtásának felfüggesztését. Szántó Béla kefekötö hasonlóképpen arra hivatkozott, hogy mivel árui nagy részét addig piacokon és vásárokon értékesítette, eltiltása következtében kisipari műhelyének fenntartása teljesen illuzórikussá válna. Sérelmezte egyúttal, hogy háborús kitüntetettként a kivételezett ipaijogosultak névjegyzékébe van felvéve, ezt a tényt pedig a rendelkezés teljesen figyelmen kívül hagyva, ugyanolyan elbírálás alá veszi, mint azokat, aki nem élveznek mentességet. A kérelmeket, fellebbezéseket az iparhatóság nem vette figyelembe.18

A sietősen meghozott határozat több kérdésben sem rendelkezett egyértelműen - vagy nem rendelkezett sehogy. Nem szól például külön a mentességet élvező zsidókról, az vált azonban gyakorlattá, hogy a határozatot ugyanúgy alkalmazták rájuk is, mint a zsidónak tekintendő személyekre.19 Az, hogy ehhez nem volt joguk, szemmel láthatóan nem zavarta az eljáró hatóságokat. 1941 júniusában az elsőfokú iparhatóság elutasította Strasser Ignác kérelmét, zsibárus iparának piacon és vásáron történő gyakorlásának engedélyezésére. A sajátos indoklás úgy szólt, hogy bár a kérelmező 50%-os hadirokkantként az 1939:IV. te. 2. §. értelmében a kivételezett iparjogosultak névjegyzékébe van felvéve, izraelita vallása miatt azonban még jelenleg is zsidónak tekintendő személy, és mint ilyet a polgármesteri határozat jogosan tiltotta el a piaci árusítástól.20

Másik tisztázatlan pontja volt a határozatnak, miszerint zsidók a piacokon semmiféle üzleti tevékenységet nem folytathatnak. Ez alapján az ipari hatóságok lényegében kedvük szerint távolíthatták el a piacokról az ott akármilyen céllal megjelenő zsidókat. A határozat nyilvánvaló eredeti célja főleg a kereskedés, tehát az árusítás, illetve a továbbadás céljából történő vásárlás megakadályozása volt. A rugalmas megfogalmazás alapján viszont a piaci rendőrség azt a zsidót is Jogszerűen” tartóztatta le, aki a piacon akár semmi mást, csak levegőt vett. 1940. november 1-jén Alt Gyula tinnyei gazdálkodó és marhakereskedő írt panaszos levelet Vásárhely polgármesterének. Elmondta, hogy az októberi országos vásárra leutazott mint iparigazolvánnyal rendelkező és nagy adófizető zsidó magyar állampolgár, hogy kispesti tehenészete számára fejőstehenet vásároljon, mert hisz a zsidó törvény meg nem tiltotta. A vásáron egy rendőr a vallása felől érdeklődött, és amikor válaszolt, az közölte vele, hogy akkor nem vásárolhat. A gazdálkodó kérte a polgármestert, hogy értesítse, nem tévedett-e a rendőr, mert ha igen, akkor sem kér ő semmi kártérítést, csak azt szeretné, hogy ahogyan

18 CSML HL Közig. Üo. ir. 7022/1941.

19 Az 1939:IV. te. 2. §. értelmében nem lehet zsidónak tekinteni többek között a háborús kitüntetetteket, vitézségi érem tulajdonosait, legalább 50 százalékos hadirokkantakat stb., és ennek megfelelően a zsidótörvény korlátozásai rájuk nem vonatkoztak.

20 CSML HL Közig. Üo. ir. 3953/1941.

121