A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek

Ékes szavakkal búcsúzott volt elnökétől a Gazdasági Egyesület, a család, a rokonság, özv. Kardos Józsefné Török Zsófia „kitől imádságig szeretett vejét rabolta el a végzet”, Nagy Kardos József és neje Bajai Zsuzsanna, Török Péter és neje Nagy Varga Terézia, Nagy Kardos Énre és neje Széli Julianna és Nagy Kardos János családja, valamint a református egyház. Megnyílt a Kincses temetőben a Nagy család kriptája, hogy magába fogadja Nagy Sándor földbirtokos érckoporsóját. Özv. Nagy Sándomé felvette az özvegyi fátylat, és átvette a rémárisi 100 holdas birtok irányítását.53

Élvezte a szabad életét és függetlenségét. Nevét olvasni lehetett mindenhol, hol adakozni lehetett. Sokféle ember fordult meg a szép rémárisi tanyáján. Üres kézzel nem távozott onnan senki sem. Még nem hervadt el a koszorúk virága, mikor megindult a suttogás: „Nem volt annak a szép szál embernek semmi baja, bizonyosan úgy földelték el” - rebbent el a szó, rá nyomban a cáfolat: „Lehetetlenség! Kinek lett volna érdekében siettetni a halálát? Képtelenség, csupán ráfogás”.

1921. november 14-én átiratot küldött a szegedi királyi ügyészség a hódmezővásárhelyi rendőrkapitányhoz. Névtelen feljelentés volt, mely arról szólt, hogy néhai Nagy Sándor földbirtokos nem természetes halállal halt el. Megmérgezték, a méregkeverő pedig nem más, mint hitvestársa, Kardos Lídia. A feljelentő, aki Nagy Sándor tisztelőjeként írta alá a feljelentést, felajánlotta, ha szükség lesz rá, személyesen is jelentkezni fog a rendőrségen.

Ajkay Miklós rendőrtanácsos a rendkívül kényes ügyet Pokomándy Gábor kapitányra bízta, aki nagy körültekintéssel kezdett a nyomozáshoz. A nagy diszkrécióval kezelt nyomozási ügyről sejtelme sem volt senkinek, legkevésbé az özvegynek. December 23-án már annyi adattal rendelkezett a nyomozóhatóság, hogy megkezdődhettek a letartóztatások. Legelsőnek Gerencsér Lerencet, majd Kotonnán Juliannát és végül Kardos Lídiát tartóztatták le. Gerencsér Lerenc kórházi főápoló rettenetesen megijedt, mikor a rendőrségen közölték vele letartóztatásának okát: „Kapitány úr én mindent bevallók. Az oláh invázió idején [1919] ősz tájon egyszer eljött hozzám Kotormán Juli s azt mondotta, most kereshetnénk szépen. Méreg kellene, jól megfizetnék. Mivel én kezelem a kórházi gyógyszerkészletet, onnan hozhatnék, nem tudná meg senki, evvel bíztatott. Mivel elutasítottam, pár nap múlva újra ott volt. Utána Nagy Sándomé jött, aki sok pénzt, nagyon sok pénzt ígért. 8.000 koronát tett le elém.”54

5j A Károlyi-uradalom 1789. évi felmérése szerint a remanenciális földek területe és a Kenyere-Téglás körüli részek, 8.549 kh.

54 VRÚ, 1921. dec. 27.

440