A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Fekete Géza. aki nem lőtte agyon magát Párizsban

Saida felé, ahová délután 5 órakor érkeztünk meg. Végre Saida. Itt ért azonban mindenekfolött a legnagyobb meglepetés. Azonnal hármasával sorakozó lett elrendelve. Kis ládáját mindenki kocsira tette, kísérő hadnagyunk kiadta a jelszót, hogy indulj, direction Aid el Hadjar. A forró afrikai levegőben egyszerre megdennedt minden tagunk a soha nem hallott név hallatára. Megindultunk az úton, mely valami szurokszerű anyagba van lerakva. A 8.-ik kilométernél pihenőt tartottunk, a köves árok kristálytiszta vizéből frissítve az átizzadt és a szokatlan út és melegtől kimerült tagjainkat. Egy órás pihenő után sorakozó és indulás tovább.

A nehéz levegő, a szokatlan gyaloglás miatt fáradt a csapat. Hogy könnyebb legyen, a németek nótába kezdtek. Végre arab gyerekek szaladtak elénk, majd egy 12 tagú zenekar tűnt fel az egyik kanyarodónál, zenével vonultunk be a hatalmas kőkerítéssel körbevett erődbe. A romok közül felszálló füst láthatóan aggasztotta a kis szőke csehet, Szedlacseket, aki hátrabújt a sorban és remegő szájjal ismételgette: Vazmi masingeveru. A gépfegyvert ajánlgatta valódi cseh nyelven. Persze a sok tüzet kiállott öregebbek jót nevettek rajta. A gyáva cseh már a füstre is gépfegyverrel akar lövetni.

Rövid tanakodás után a parancsnok négyünket: egy magyart, egy olaszt, egy angolt és egy bulgárt választott ki, hogy nyomuljunk előre a várhoz és kémleljük ki, mi és kik vannak benne. Félórai óvatos kúszás után az omladozó bástya résein kukucskáltunk befelé. Az udvar üres volt. Az embennagasságú paréjban riadtan iramodott tova valami megzavart ragadozó állat. Embernek semmi nyoma. Behatoltunk az erődbe és kutatni kezdtünk a füst eredete után. Az egyik omladozó fülke mélyén csakhamar egy öreg muzulmánra bukkantunk, aki rongyaiba burkolózva egykedvűen rakosgatta a tűzre a száraz gallyat. Berozsdált bádogedényben valami lehetetlen illatú ételt kotyvasztott. Csakhamar megtudtuk, hogy az öreg afféle »marabu«, a muzulmánok által tisztelt jós, akihez messze vidékről elzarándokolnak tanácsért, gyógyírért és különböző varázsszerekért. Az öreg itt ütötte fel állandó tanyáját. Mielőtt kifaggattuk volna - igaz nem értett sokat egyikünk sem a nyelvén - visszamentünk az expedícióhoz és megtettük a jelentést.

90