A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Fekete Géza. aki nem lőtte agyon magát Párizsban

Sötét, alig világított folyosón levetkőztettek, a még megmaradt civil ruhákat csomóba kötöttük. Olyan rossz és lehetetlen állapotban lévő fehérneműt, ruhát és cipőt kaptunk, hogy otthon az utcai koldus különbet hord. Az összekötözött ruhacsomókat leadtuk a raktárba, s felvonultunk a C.J. II kaszámyaépület lakássá átalakított padlására, ahol ágyak elé állítva átszámoltak, és ágyba parancsoltak bennünket. Az ágyunk afrikkal töltött madrac, vattaszerü anyaggal töltött derékalj, pokróc, két lepedő és fejpárna. Azonban kénytelenek voltunk megosztani ágyunkat a már előzőleg odatelepedett alkalmatlan élősdiek kimondhatatlan tömegével. Az újonc osztály közvetlen parancsnoka egy erdélyi magyar fiú volt, aki 5-ik éve szolgált már. Ez felvilágosított, hogy egyelőre a különböző törzskönyvezéseken és oltásokon kell keresztül mennünk, és egyelőre főfoglalkozásunk a krumpli pucolás. Néhány nap múlva ezen is túl estünk, és 27-én felöltöztettek a legio- nisták közismert, és Sidi Bel Abbesban közmegvetésnek örvendő ruhájába.”

„Ain El Hadjar. Algerie, 1928. augusztus 13. Költöztetés után a szemlék sorozatát kellett kiállani, míg végre ötnapos folytonos délelőtti és délutáni sorakozók után eljutottunk oda, hogy július 31-én délelőtt bemutattak berniünket az ezredesnek, akinek mindenki bemondta származását, nemzetiségét, volt civil foglalkozását és előző (esetleges) katonai szolgálatát. Az újabban érkezőkkel együtt 4-en vagyunk ebben a csoportban magyarok (a mostani Csonka Magyarországot értve ezalatt), mert van egy temesvári fiú, aki már román alattvalónak vallotta magát. Az ezredes meg volt elégedve, mindegyikünk előtt azt mondta: »Bon-bon«.

Délután elég idő volt Sidi Bel Abbes megtekintésére. Egy másik vásárhelyi fiúval keltem útra, ki jól beszélt franciául. Itt van az ezred szabómühelyében, és Pánitsnál szerzett alapismereteit bővíti az idegenlégióban. Elvezetett egy utcába az arab részben, ahol egy cégtáblát mutatott Sentier et Zsarkó felírással. Betérve a műhelybe »adjon Isten földi« szóval köszöntöttük Zsarkót, aki vásárhelyi ember, 7 évet szolgált a légióban, fegyvermester volt. Ma már francia állampolgár, társa is francia. Igen jól menő lakatos műhelye van. Elbeszélgettünk a hazai viszonyokról. Bizony furcsa volt itt az arabok közt Vásárhelyről vásárhelyinek beszélni.

88