A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Fekete Géza. aki nem lőtte agyon magát Párizsban

engedélye, és anélkül dolgozott. Szigorú orvosi vizsgálat után, melyben mindössze 4-en lettünk alkalmasak, én, a szarvasi fiú, és két müncheni testvér, mindkettő jókötésű fiú. Ezután elbocsátottak azzal, hogy délután 2 óráig van gondolkodási időnk, akkor kell jelentkezni. De ha valaki meggondolja, bejelentheti délután is, hogy visszalép. Együtt mentünk el négyen, és rövid gondolkodás után áruba bocsátottuk fölös civil ruháinkat, melyért átszámítva pengőre nevetségesen keveset kaptunk (egy jó öltönyért 80 frankot, azaz 7 pengő 60 fillért). Párizs,

1928. június 17.”

Ezután Jean Ohio, alias Fekete Géza részletesen leírta a légióba való belépés feltételeit, a fizetést és az ellátást. Először Sidi Bel Abbesbe, a légionisták gyűjtőállomására került, ahonnan elvezényelték őket Algírba, Marokkóba és Indokínába.

A következő levelet Marseille-ben adták fel 1928. július 19-én. „Itt jelentkeztünk a parancsnokságnál, ahol irataink átvizsgálása után leküldték az udvarra azzal, hogy a szombaton délután 5 órakor induló hajóval megyünk Oránba, innen vonaton Sidi Bel Abbes-ba. Azóta szaporodunk. Szinte óránként érkeznek a különböző állomásokról a legionáristák, de naponta jönnek különböző gyarmati állomásokról a kiszolgáltak vagy kiszuperáltak, és itt ismét van magyar: egy somogyvári órás, egy bácstopolyai medikus, egy békéscsabai pincér, aki kiszolgálta öt évét, itthon volt 2 hónapig és most 3 évre szerződött Indo-Chinába. A koszt kielégítő. Reggel fekete kávé, délben leves, főzelék, hús, este, ugyanúgy mint délben, fejenként napi 60 deka fehér kenyérrel. Este fél 10-kor lefekvés, de tekintve, hogy a szoba átvonuló szállás, aludni lehetetlen a sok élőlénytől, ezért jó példát követve kivonultunk poggyászainkkal a szép gyepes várkertbe, ahol legalább az élőlényektől meg vagyunk kímélve. Reggel 5 órakor ébresztő, 6-kor reggeli, negyed 7-kor parancskiadás és egyelőre naplopás...”

„Sidi Bel Abbes, 1928. július 29. 21-kén 43 társammal együtt egy Szergent (a mi őrmesterünknek felel meg) vezetése mellett 3 altiszt kíséretében szálltunk hajóra és 28 órai hajózás után értünk Oránba. Utunk kellemes tengeri út volt, melyet csak egy társunk távozása zavart meg. Ugyanis megunva a légionisták fehér, de keserű kenyerét, még az elindulás estéjén tengerbe vetette magát és elmerült a hullámokban, úgyhogy a Földközi-tenger halai jutottak váratlan csemegé86