A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - TALMÁCSl GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói. 1. rész

ben, merthogy azt kellett vívniuk. D’Oriolának ugyanis volt ebben az idő­szakban egy »árnyéka«, Lataste, aki nem volt nagy csillag, de kitűnő vívó volt, és általában az volt a szerepe, hogy Christian útjából eltakarítsa az aka­dályokat. Nos, ez a Lataste győzte le a döntőben Gyuriczát, ezért keveredett egyáltalán holtversenybe. Az újravívás során aztán nagyon nyugodtan, ismét megverte a tőrvívás talán mindmáig legfényesebb csillagát 5:2-re”. Csapatban szintén dobogós lett, ezüstérmet nyert Fülöp Mihállyal, Marosi Józseffel, Pacséry Kázmérral, Szőcs Bertalannal és Tilly Endrével. Egyéni győzelmének másnapján a Szabad Nép az alábbi szerkesztőségi cikket jelen­tette meg róla: „Gyuricza győzelme az egyik legnagyobb siker, amelyet a magyar sport az utóbbi esztendőkben elért. Fiatal vívónk már néhány nagy versenyen bemutatkozott a nemzetközi vívóvilágnak, a szakemberek nagy jövőt jósoltak neki e sportágban. Arra azonban aligha számított valaki, hogy már 1955-ben megtöri a tőrvívásban a francia és az olasz vívók sikersoroza­tát. Már csak azért is merésznek tűnt számítani szerdai győzelmére, mert a magyarok közül csupán egyedül ő jutott be a döntőbe - a többi között négy francia vívóval szemben. Gyuricza nagyszerű felkészültsége, lelkesedése azonban végül is győzedelmeskedett".1 2 Az 1956-os olimpián az aranyérem várományosai közé sorolták. Az egyéni versenyben nagyszerűen vívott, amíg az angol Alan Jay elleni csörté- jét furcsa körülmények között el nem vesztette. „Tőrözőnk bevitte az angol­nak a győztes találatot, ezt Jay dühösen tudomásul is vette, de a csapatveze­tők reklamáltak, újra fel kellett állni a pástra, s Gyuricza a megnyert asszó után már nem tudott koncentrálni, ahogyan az 5:4-es vereséget követően a többi mérkőzésére sem. Az ötödik helyezése feletti csalódottságát még a csapatban szerzett bronz sem oldotta."3 Az akkor még körmérkőzéses rend­szerű csapatdöntő jól kezdődött a magyarok számára, a nyert állásból elveszí­tett olasz mérkőzés miatt viszont csak a bronzérmet vehette át a Gyuricza József, Fülöp Mihály, Marosi József, Sákovics József, Somodi Lajos, Tilly Endre összetételű magyar válogatott. Több vívóval ellentétben meg sem fordult fejében a disszidálás gondolata, sietett haza családjához, és ebben az évben megismert feleségéhez. 1957-ben barátai unszolására a Budapesti FJonvédba igazolt. Ez azt jelen­tette, hogy hivatásos katonai állományba került, ahonnan negyvennégy éve­1 DÁVID Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szö­vetség 75 éves jubileumára. Budapest, 1988. 103-104. 2 Szabad Nép. 1955. okt. 13. J ARDAY Attila: Vér és aranyak. Sport, forradalom, olimpia, emigráció, 56, Buda­pest, 2006. 459

Next

/
Thumbnails
Contents