A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek

Megeskették a tanút vallomására.

Özv. Rácz Sándomé, aki többször kártyát vetett Nagy Sándoménak, eskü alatt jelentette ki, hogy sose vitt levelet Gallina gyógyszerészhez.

Miután Pokomándy Gábor rendőrkapitány nyilatkozott, hogy kényszer- eszközöket a gyanúsítottak ellen nem alkalmaztak, és a jegyzőkönyvbe csak az került, amit a gyanúsítottak vallottak, Balassa Annin kért szót. Rámutatott, hogy Gerencsér nem a folyó ügy miatt lett öngyilkos, hanem azért, mert rendszeresen gyógyított, s félt, hogy ki fog derülni.62

A királyi törvényszék özv. Nagy Sándomé Nagy Kardos Lídiát életfogytiglani, Olasz Pálné Kotonnán Juliannát 5 évi fegyházbüntetésre ítélte. 1923. május 26-án tárgyalta a királyi ítélőtábla a benyújtott fellebbezési kérelmet. A tárgyaláson a Tábla elutasította a védő bizonyításkiegészítés iránti előterjesztését, amelyet avval indokolt, hogy a bizonyítást befejezettnek látja. A már kihallgatott tanúk vallomása alapján döntését meg tudja hozni. A Tábla végzése ellen a védők semmisségi panaszt jelentettek be.63

Horánszky Miklós vádbeszédében ismertette az egész ügyet, s különösen azt domborította ki, hogy Nagy Sándor 27 éve kötött házasságot Nagy Kardos Lídiával. Házasságuk ideje alatt mindketten élénk társadalmi életet éltek. Nem egy egyletnek, körnek vezetői voltak. Nagy Sándor a jó gazda mintaképe volt, érdekelték az őt körülvevő világ eseményei.64 Felesége, Nagy Kardos Lídia viszont költekező, pazarló, adósságokat csináló életmódot folytatott. Ezért sokszor veszekedtek, ezek fő oka azonban Nagy Kardos Lídia „erkölcsi fogyatkozása volt”. Megsértve házastársi kötelességét, többször szerelmi viszonyt folytatott. Házasságát megszakítani a közvélemény megvetése miatt nem merte. Olasz Istvánné ajánlotta neki, hogy veszekedős férjét étesse meg. 1917-ben Gallina Béla gyógyszerésztől mérget akart vásárolni férje megmér- gezése céljából, de nem kapott. Ekkor ajánlotta neki Olasz Ferencné rokonát, Olasz Páhiét, aki tud mérget szerezni, s aki szerzett is. Nagy Sándorral „nehezen boldogultak”, mert a legkisebb idegen íz észlelésénél eltolta maga elől az ételt. Végül is 1919. december 7-én arzén- és higanymérgezésben elhalálozott. Mivel Nagy Sándorné előre megfontolt szándékkal mérgezte el urát, ezért a legszigorúbb ítélet meghozatalát kérte.

62 Uo. 1922. dec. 20.

63 Uo. 1923. máj. 12.

64 Bodnár Béla Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei c. könyvének utószavában értékes és pontos adatszolgáltatói között említi „a szerencsétlen sorsú Nagy Sándor (1861-1919) tabáni lakost”. Jelentős adományokkal támogatta a református egyházat. A Kincses temetőben az egyházat adományaikkal segítők emlékfalán márványtábla őrzi nevét.

450