A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
Jäger Mari 1911. június 15-ig lett feltételesen szabadlábra helyezve azzal a feltétellel, ha összeütközésbe kerül a törvénnyel, rögtön visszakerül a márianosztrai fegyházba. Mivel erre alaposan rászolgált, 1909. július 16-án bekísérték Szegedre, honnan visszaszállították a márianosztrai fegyházba.52 1912 januárjában érkezett el Jáger Mari számára a végleges szabadulás. Letelt a 15 éves és 6 hónapos börtönbüntetése. A 73 éves betegesen elhájaso- dott, mankós öregasszony az őt fogadó családtagjainak a következőket mondta: „Most már bevallhatnám, hogy bűnös voltam. Mérgeztem. Most már mindegy volna. De sose voltam bűnös. Ennek az Isten a tudója.” 1917. november 11-én halt meg. Egykor heteken át az újságok címlapján szereplő méregkeverő halálát az újságok meg sem említették. Ugyancsak hazaérkezett sógora Bezerédy u. 9. szám alatti házához Bán Ferencné sz. Szappanos Judit is, akinek fiát három nappal szabadulása előtt temették el. A fenti történet főszereplői, a méregkeverők, oly hírhedtté tették Vásárhelyt, hogy bárhol is esett szó városunkról, csak egyszerűen úgy emlegették, a méregkeverők városa, ahol csupán csak Jáger Marik teremnek. Az is igaz, hogy ősi nemtörődömséggel hagyták a vásárhelyiek magukon száradni ezt. Még az országhatáron túl is fogalommá vált, hogy Hódmezővásárhely városa valóságos Szodoma. Ismét arzénnal gyilkoltak Vásárhelyen 1919-ben, advent táján Körmendi Sándor íúnerátor [temetési vállalkozó, temetésrendező] Vörös Bálint helyettes anyakönyvvezetőnél, az 1137-919. szám alatti, nála lévő halottkémi jegyzőkönyv alapján a következő adatokat jegyeztette be: Meghalt Nagy Sándor I. kér. Mihály utca 22. szám alatti földbirtokos. Szülei néhai Nagy Sándor és néhai Tunyogi Judit. Halál oka: gyo- morsav-elégtelenség. A Reggeli Újság a gyászhírek között adta tudtuk „Özv. Nagy Sándomé szül. Nagy Kardos Lídia szomorú szívvel jelenti, hogy félje Nagy Sándor földbirtokos, ref. presbiter közhasznú életének 58. évében hosszú szenvedés után f. hó 7. napján déli 1 órakor elhunyt. Temetése dec. 9-én 10 órakor az Otemplomban tartandó tanítás után a Kincses temetőben. Siratja őt zokogva - hisz mindenét elvesztette - megtört szívű hitvese.” Jäger Mari szabadulása 52 Uo. 1910. márc. 13. 439
