A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
jottányit sem ismert el a vádból. Mikor a záporként hulló kérdésekre feleletet adni képtelen volt, mérgesen vágta ki: „Ki az isten tud ennyi kérdésre feleletet adni?” Két teljes órán át faggatta az elnök, hiába. Szünet után Gulyás Kis Sámuelt szólította az elnök: „Mit tud Kóti Julianna haláláról? Kóti Julis/ a feleségem fogadta a házhoz, mivel ő lábfájás volt s segélyre szorult. Szánalomból vettük magunkhoz. Ismertem apját, anyját, megesett rajta a szívem. Hány biztosítóhoz íratták be szánalomból? Tizenhétnél. Vele együtt jártunk az elnökökhöz. Valami írást csináltak-e maguk között arról, hogy Kóti Julis halála után kit illet a biztosítási díj? Akartunk. Én elmentem egy Ormos nevezetű ügyvédhez, s kérdeztem, mennyiért csinálna egy végrendeletet. Azt mondta, hat forintért. Mondtam, megbeszélem otthon a cselédeimmel. Azután abba maradt az egész. Egy> ízben azt mondotta feleségem, hogy öt arra bíztatja Jäger Mari, mérgezzük el Julist. En azonban erről, hallani sem akartam. Nem tűnt fel magának, hogy ez a sűrű biztosítgatás a Jáger Marival való összeköttetésnek az eredménye? Dehogy jutottam én észhez,”17 Varga Julianna meggyilkolásának tárgyalása a hatodik napon, reggel 9 órakor vette kezdetét. Az elnök elsőnek Varga Julianna testvérét, Varga Lídia, 43 éves, unitárius, özvegy, két gyerek anyját, írni-olvasni tudó vagyontalant szólította: „Szappanos Jucinak hordott a néném vizet. O hozta egyszer hozzám betegen és küldött, hogy menjek el Jáger Marihoz, hozzak tőle orvosságot. 0 tanított arra is még korábban, hogy írassam be a temetkezési társulatokba, mert idővel jó lehet nekem ez a pénz, amit utána kapok. Én akkor — bár egy társulatba be volt íratva - egy 150 forintos egyletbe is beírattam. Egy ízben Szappanos Jucinál voltunk Csordás Nagy Lidivel. Ott volt Julis néném is. Én haza akartam már menni, mikor azt mondta Szappanos Juci: Ne menj még haza, maradj itt, majd főzünk dörölyét. Engem aztán rábeszéltek, hogy maradjak ott. A dörölyét Csordás Lidi gyúrta s Szappanos Juci előkészítette. Nekem valami borsónagyságú port adott Szappanos Juci, hogy törjem meg. Én megtörtem a konyhában, addig ők a szobában voltak. Hogy’ mit beszéltek, nem tudom. Aztán elkészült a dŐrölve, Szappanos Juci kitálalta s asztalhoz ültünk négyen. Julis néni panaszkodott is ebéd után, hogyr rossz volt a dörölye, de Szappanos Juci azt mondta rá, azért rossz, mert penészes volt a lekvár. Julis még akkor este panaszkodott, hogy fáj a gy’omra. El is hívattuk Baranyi orvos urat, ki valami porfélét rendelt. I7HMV, 1897. júl. 1. 411
