A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
Az ipa, napa tudta ezt? Tudták, de nem szóltak. A férjemmel kibékültem, de előtte rövid időre elhagytam. Milyen volt a viszonya a napával? Jó. Nem szóltak nekem Kód Lajosról semmit. A gyilkosság előtt mikor költözött haza a tanyáról? Március 17-én, engemet a napam hívott haza, mert a férjem öccse ment ki a tanyára, mivel az én lányom a városba járt iskolába. Nem azért költöztek haza. mert a napája megtudta a Köti Lajossal való viszonyát? Nem. Mikor férjhez ment, volt-e vagyona? Nem. De három év múlva örököltem 9.500 forintot, melyet betettünk a takarék- pénztárba s később földet vettünk rajta, amit közösen a férjem és az én nevemre írattunk. Nem a napa kényszerítette erre? Nem, mert én szerettem az uramat. Mért küldte ki a cselédet és a gyereket a gyilkosságot megelőző nap a tanyára? Nekik volt kedvük az apjukkal kimenni. Ki zárta be esténként a szobákat? Amelyikünknek keze ügyébe esett. Be szoktuk zárni mind az üveg, mind a faajtót, mert másfelé is ki lehetett menni a szobákból. Ki zárta be a hátsó konyhát a gyilkosság estéjén? En, a nagy’ konyhát a napam. Hogy feküdtek a szobában? Három ág}’ volt. Az öregek együtt feküdtek, én a kisebbik, Tera nevű lányommal feküdtem a másik ágy’ban. Égett-e a lámpa? Nem. Mit csinált a napa lefekvés előtt? Az aram’ és ezüstpénzt bevitte a két ágy közötti szekrénybe, a kulcsot pedig a feje alá tette. Mikor feküdt le? Kilenc óra után. En elaludtam és mikor felébredtem, napam gyufát gyújtott, kinyitotta az ajtót. Ezután elszenderedtem, s csak a lövésre ébredtem fel, mikor durva hangon valaki rám kiáltott, hogy ne mozduljak. Azután ismét két lövést hallottam és később a pénz csörgését. Világosság volt-e akkor a szobában? Arra nem emlékszem, mert ijedt voltam. Tudta-e kit ért lövés? Nem tudtam, ijedt voltam. Az utolsó két lövés egész közelről hallatszott. Hallotta-e, mikor az illető távozott? Nem hallottam, de nem is emlékszem rá, sem arra, hogy a lövés után az öregasz- szony jajgatott volna. Az ajtó bezárását azonban hallottam. Nem kelt fel az ágyból? Nem, csak virradatkor. 393
