A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Hódmezővásárhely belterületén működő elemi népiskolák az 1700-as évektől az 1950-es évekig
1923-ban a minisztérium megvonta az államsegélyt. Az egyház az iskolát egyelőre még sem zárta be. Laczó Lajos helyére Stötzer Frigyest választották tanítónak. 1925-ig Kiár Béla, majd Plavetz Gyula az iskolaszéki elnök. Mindketten rendszeresen látogatták az intézményt. A fennmaradt haladási naplókból az egyes tantárgyak feldolgozása jól követhető. Ekkor már a növendékek csak délelőtt, reggel 8 órától délután 1 óráig jártak iskolába. A tanévet alapos összefoglaló, majd a tanévzáró vizsga követte. Az 1929-1930-as statisztikai kimutatás szerint az iskolának egy tanterme volt, amelyben fiúk-leányok vegyesen, I-VI. osztályig tanultak. A 61 növendék gyakorolta a konyhakertészetet, a gyümölcsfatenyésztést, továbbá a fehér hímzést, horgolást, hurkolást, valamint a kötést. Ebben a tanévben kivételesen csak I-V. osztályos tanuló látogatta a Stötzer Frigyes által vezetett iskolát. Az evangélikus iskolaszék 1929. évi költségelőirányzata érdekes képet mutat. A tanító fizetésén kívül, az egyik legnagyobb tétel „az államsegély megvonása folytán a tanítói fizetés kiegészítésére kölcsön vett összeg visszafizetése, és a kölcsön fél éves kamata. A szükséglet 5.405.12 P., a fedezet 1.282,10 P, a hiány 4.123,02 P„ ami még tovább növekedett”. Az államsegély megvonásával az egyház nehéz helyzetbe került, ezért 1930-ban Plavetz Gyula lelkész - a nyugdíjkorhatárt elérve - azonnal lemondott lelkészi állásáról. Az egyház súlyos anyagi helyzete miatt nem töltötték be az állást fél évig. A lelkészi teendők ellátását Kiár Béla ny. lelkész vállalta magára. Az iskolában ekkor már sem általános továbbképző/ismétlő, sem gazdasági továbbképző nem működött. A 12-14 éves tankötelesek a gimnáziumban, a polgári fiú- és leányiskolákban, a tanonciskolában valamint az ismétlőiskolákban nyertek elhelyezést. A felügyeleti jogot közvetlenül a Presbitérium gyakorolta, amely egyben az iskolaszéki teendőket is ellátta. Az intézmény tanítói és ifjúsági könyvtárral rendelkezett.34 Az államsegély megvonása után a Presbitérium a városhoz fordult, hogy legalább a tanító fizetéséhez járuljanak hozzá nagyobb mértékben. A válasz 1930. május 19-én határozat formájában érkezett Soós István polgármestertől: „A kérelmet nincs módunkban teljesíteni, mert a többi egyházközségek is ugyanabban a mérvben kapják a várostól az iskoláik fenntartására engedélyezett városi hozzájárulás összegét, mint az Ág. Ev. Egyházközség s a város ’4 A Hódmezővásárhelyi Ág. Ev. Iskola irattára. Számozatlan statisztikai nyomtatvány, 1929. 294
