A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2006 (Hódmezővásárhely, 2007)

ÉVFORDULÓ - JÁNOSI GYÖRGY: Egy fiatal tanár az 1956-os forradalomban. Beszélgetés özv. Felletár Bélánéval

indult a Hal tér (a mai Hősök tere) felé. Fiatalok, munkások fogták körül az ott álló szovjet emlékművet, melyet a vásárhelyiek Ivánnak neveztek. A szobor talapzatánál található koszorúkat összegyűjtötték, majd meggyújtották. A helyi tűzoltóság autója acél vontatókötelének segítségével, nem kis nehézséggel, többszöri próbálkozás után ledön- tötték a szobrot, melynek alkotója a vásárhelyi származású szobrász, Kamotsay István volt. O sokáig fájlalta, hogy szobra súlyos sérüléseket szenvedett, de a forradalom leverése után hatalmas költséggel újraöntötték, és ugyanott újból felállították. A rendszerváltást követő években vették le talapzatáról, és más kommunista jelképekkel együtt a Népkertbe szállították. Ma - ismét felállítva - az újonnan létrehozott Emlékpont múzeumban látható. Visszatérve 1956-hoz: amikor a szobor a porba hullott, előbb döbbent némaság lett úrrá a tömegen, majd a felszabadultság érzése, kitörő érzelmei uralkodtak el. Ezt követően felolvasták a város 12 pontba foglalt követeléseit, és az autó után kötött szobor nyomában a tömeg megindult a nyomda felé. Ott kinyomtatták a röplapokat, közben egy gimnazista lány lelkesen elszavalta a Nemzeti dali. A tömeg lelkesen ismételte: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” A hangulat már-már 1848. március 15-ét idézte. Mi történt másnap?- Újabb gyűlést tartottak a Hal téren, a diákság és a munkahelyek munkástanácsai küldötteinek vezetésével. A vásárhelyiek hosszú idő után először érezték úgy, hogy saját dolgaikban a maguk képviselőit hallják. Felszólalt Gyáni Imre, a Bethlen Gábor Gimnázium igazgatója is, aki ismertette a nagygyűlés célját és jelentőségét. Kifejtette: ezekben a napokban arról van szó, hogy igazi hazát teremtsünk népünk számára, hogy igazi szabadságunk jogos követelésének adjunk hangot. Végre népünk ügyének intézését az vegye kézbe, aki arra igazán hivatott: maga a magyar nép. Viri Béla szigorló orvos (róla ma már érthetetlenül keveset beszélnek a vásárhelyiek) az ifjúsághoz szólt, szavaiban az ifjúság felelősségének magabiztossága csengett. A beszédeket lelkes taps és helyeslés követte, a nemzeti egység uralkodott el akkor kicsiben, az a nemzeti egység, amely ma annyira hiányzik. Egy volt az egész város, mert egy volt a cél. Ennek az egységnek, ennek az igazi összetalálkozásnak záloga az a közös eskü, amely Farkas László, a helyi Petőfi Színkör tagja szavalatának nyomán visszhangzott a téren.

292